Diana Bass

Név (Becenév): Diana Bass , Di
Születési hely, idő: New York, 1993. november 30.
Kaszt: Képességgel bíró
Lakhely: New York - Manhattan - Upper East Side
Egészségi állapot: Sokszor fáj a feje, de ettől eltekintve teljesen egészséges.
Foglalkozás: Tanuló.
Szakképzettség: Columbia Egyetem - Művészeti Kar
Nyelvtudás: Angol - anyanyelv, Francia - felsőfok, Japán - középfok
Hobby: Fotózás, rajzolás, festés. Ezen kívül imád futni.

Külső:
Tudjátok, Di elég jó géneket örökölt, így akár tipikus hercegnőnek is nevezhető. Hosszú sötétbarna haj, világos szemek, fehér, tiszta bőr, bájos arc. 165 cm-es magasságával nem nevezhető szupermodellnek, ennek ellenére alakja szép, karcsú, nőies és arányos.
Imádja a márkás ruhákat, de a stílusa nem nevezhető teljesen átlagosnak. Rajong a szegecsekért, a laza dolgokért, amik miatt jó sok fejmosást kapott már a drága szüleitől, hiszen egy villásreggelin nem jelenhet meg úgy, ahogy általában jár kel az utcákon. Imádja a csizmákat,m legyen az magassarkú, rövid szárú, hosszú szárú, lapos talpú, bőr vagy velúr...
Ritkán nem sminkeli magát. Nem mintha festék alá kéne rejtenie az arcát, egyszerűen csak megszokta, a stílusa részévé vált.
Körmei többnyire valami feltűnő színre vannak lakkozva, szereti a pirosat, a feketét, a zöldet és lilát.


Jellem:
Diana mindig az a lány volt, aki megakart felelni a szüleinek. Nyomát sem mutatta lázadásnak, elnyomta a vágyait és próbált úgy élni, ahogy másoknak tetszik, ahogy az Upper East Side-on megkívánják. Aljas lett, felszínes és sznob. Aztán egy felkavaró esemény megváltoztatott benne valamit. Vissza akarta hozni azt, aki régen volt. Elkezdett lázadni és most már úgy próbálgatja a szárnyait, hogy azok a saját akaratából repítsék magasra. Nem tudta elhagyni azonban a megfelelési kényszert, még mindig nem akar csalódást okozni senkinek, ami hatalmas hibája. Sosem voltak barátai vagy szerelme, így nem igazán tudja milyen is lehet az, hiszen még igazi családhoz sem volt szerencséje. Művészetében nagyon szenvedélyes, mindent belead és képes igazán kikapcsolni. Hajlamos őrültségeket csinálni, főleg most, hogy próbál kitörni a megfelelési kényszerből, kitörni az Upper East Side-ról.
Borzasztóan akaratos, ha nem kap meg valamit dühös lesz, mert egész életében a tejben vajban fürdött. Rendkívül büszke és bármennyire próbálja palástolni sznobságát, 18 év neveltetését azért nem tudja csak úgy elhagyni, bár próbálkozik...


Előtörténet:
Azt mondják, az Upper East Side egy külön világ. Ezzel egyet kell értenem. Csak, míg az átlag emberek azt hiszik azért, mert nincs több ilyen fényűző és tökéletes része a Nagy Almának, én inkább azt állítom, hogy azért, mert egy hely sincs olyan romlott New Yorkban, mint a gazdag, sznob királyok és királynék negyede. A tisztesség és becsület itt nem jelent semmit, a származásod és hatalmad mondja meg ki vagy. Van e esélyed arra, hogy megváltoztasd az emberek rólad születésedkor kialakított véleményét? Ne is erőlködj! Ha Bass-nek születsz, Bass maradsz halálod napjáig. Ha ellenállsz? Nem marad semmid.
Sokáig gondolkodtam azon, vajon jobb e a semmi, mint az Upper East Side kicsi "hercegnőjének" lenni? A mai napig keresem a választ. Sietnem kellene a döntéssel, igaz? 18 hosszú évnek elégnek kellett volna lennie ahhoz, hogy kitaláljam rab Bass vagy szabad senki akarok e lenni. De elvárható egy hercegnőtől, hogy 18 év fényűzés után változtasson a sorsán és a cselédek közé álljon?
Az egész história 1993. november 30.-án kezdődött, amikor is New York egy magánklinikáján a St. Andrew's-ban felsírt egy aprócska kislány. A többség örült, de egy valaki nem repesett a ténytől, hogy a várva várt gyerek egy lány lett. Hiszen hogy is tetszik, hogy egy lány legyen a híres Bass vállalat örököse? Ez szóba sem jöhetett Richard, az apám szerint. Sosem értettem mért könyvelte már akkor el magában azt, hogy nem leszek jó vezető...mintha ezt már egy gyermek termetéből meg lehetett volna állapítani.
Pár nappal később hazavihettek a szüleim a kórházból. Tulajdonképpen nincs velük túl sok gyerekkori élményem, ugyanis Dorotha, a dada vigyázott rám szinte mindig. Ritka eset volt, mikor a szüleim mindketten otthon voltak és a látszat kedvéért foglalkoztak velem.
Azt mondják kedves kislány voltam, aki elvolt a könyvei és festékei között, ugyanis már akkor imádtam festeni és rajzolni. A szüleim remélték, hogy ez csak múló szenvedély, de mint ahogy később ki is derült nagyot tévedtek, de erre majd még úgy is visszatérek.
Szóval a gyermekként töltött napjaim szokványosan teltek, villásreggelikre jártunk, magániskolában tanultam és mindent megkaptam, amit csak akartam. A szüleim próbálkoztak második gyerekkel, de akárhányszor azt hitték sikerült, édesanyám elvetélt. Az orvos azt mondta nekik jobb, ha nem próbálkoznak, így megkímélhetik magukat az újabb és újabb csalódásoktól. Egyre inkább elhidegültek egymástól és tőlem is. Anyu a családi ügyvéddel, apu pedig szinte minden nővel együtt volt. Nyílt titok volt ez a házunkban. Tudta a személyzet és tudtam én is. Természetesen azt nem hagyhatták, hogy ez kiderüljön, így minden társadalmi eseményen együtt, boldog családként jelentünk meg. Gyűlöltem ezt a képmutatást. Hamar rájöttem, hogy az Upper East Side-on minden a látszatról szól. Nincsenek valódi jellemek, nincsenek valódi értékek, olyanok, amilyenekről a könyveimben olvastam.
Mindig is úgy éreztem, hogy hatalmas a nyomás rajtam. Egy 10 éves kislánytól nem lehet elvárni, hogy mindenben jó legyen. Éneklés, tánc, hangszer, tanulmányok, nyelvek...minden rám lett kényszerítve, pedig én csak két dolgot akartam : rajzolni és fotózni. Ennek ellenére igyekeztem a legjobbat kihozni magamból. Ha már csalódtak bennem, mert nem fiú lettem, nem hagyhattam, hogy még az elvárásaiknak se feleljek meg. Egy az egyben idomulni kezdtem az Upper East Side-hoz. Érdekbarátságokat, érdekkapcsolatokat kötöttem és az a kedves kislány, aki egykor voltam szinte teljesen eltűnt belőlem, bár Dorotha bizton állítja, hogy még bennem él valahol, csak el kellene szakadnom ettől a bűnös környezettől. De tudjátok mi az igazság? Úgy beszennyezett ez a világ, hogy talán már nem is találnám a helyem máshol. Bűnösségem az is igazolja, hogy bár mindig is tudtam, hogy sok mindenben más vagyok, mint a többi ember körülöttem, ezúttal be is bizonyosodott. 16 éves voltam...fogalmam nem volt arról, mit teszek. Csak fotózni akartam Dorotha kisfiát, miközben épp játszik. Úgy éreztem emberi képekre van szükségem, olyanokra, amiken valódi érzések látszanak és nem...nem az egész csak látszat. Életem egyik legrosszabb döntése volt. Nem tudom mi is történt pontosan. Hirtelen minden felgyorsult, homályos lett...valami kékség nyílt meg nem messze a kisfiútól. Majd elnyelte....örökre. Úgy éreztem az erőm teljesen elfogyott, a padlóra zuhantam, a fényképezőgépem eltört és én ájultan hevertem a hideg kövön. Már csak arra eszméltem, hogy egy puha ágyon fekszem és mellettem vannak a szüleim. Amikor visszaemlékeztem a kisfiúra és ahogy Dorotha arcára néztem tudtam, hogy igaz. Tudtam, hogy Thomas nem tér vissza. Tudtam, hogy Dorotha soha többé nem bír majd rám nézni és tudtam, hogy amint lehet el kell menekülnöm ebből az Upper East Side-nak nevezett pokolból. Néhány hónapig teljesen begubóztam....egyre többször jött elő a képességem, én pedig egyre inkább magamba zárkóztam. Egy teljes év kellett ahhoz, hogy ki merjek bújni a csigaházamból és újra elkezdjem építeni önmagam. Érettségi után megmondtam a szüleimnek, ha támogatnak ha nem én művészeti egyetemre megyek, ezért döntöttem a Columbia Egyetem művészeti kara mellett...Most fotózom, festek és készülök az első évemre. Reményeim szerint képes leszek változtatni úgy, hogy a szüleimnek is megfeleljen valamennyire és én is megkapjam, amit akarok, az áhított szabadságot és feloldozást....


Képesség:
Dimenzió kapu: Diana képessége hogy tér-idő torzulást tud létrehozni, amely kék színű, örvényt formázó jelenségként jelenig meg. Az örvény folyamatosan, forog és növekszik amíg hősnőnk meg nem szünteti, vagy a kritikus tömegű tárgyat nem sikerült elnyelnie. Ez a tömeg jelenleg maximum 50 Kg, ennél nagyobb súlyt semmiképp se képes eltüntetni. A jelenség minimum 5, maximum 20 méteres távolságban nyílik meg tőle, szinte mindig jóval a föld felett de ez véletlenszerű. Iránya jellemzően függőleges, és arra az irányra fejti ki szívó hatását amerre hősnőnk néz. Egyszer az is előfordult hogy közvetlenül, padló felett materializálódott és szinte mindent elnyelt ami a szobába volt. Hogy, az örvények hova is tünteti el tárgyakat nem tudni, de eddig semmi és senki nem jött vissza a túloldalról. Diana szabályozó ereje egyenlőre erősen korlátozott, kizárólag be és kikapcsolásra van némi befolyása. Az erejének szívóhatására, ő maga immúnis de ha közvetlen beleugrana vagy lépne feltehetően őt is elnyelné.

Újra elfogadva!