Alessia Naldo

Név (Becenév): Alessia Naldo
Születési hely, idő: 19 éves Firenzében született. Jelenleg New Yorkban lakik…
Kaszt: Halandó
Lakhely: New York, Brooklyn
Egészségi állapot: Teljesen egészséges, talán csak egy kis túlzott hiperakívitással van probléma nála.
Foglalkozás: Pincérnő
Szakképzettség: Sima középiskolást végzett el, fő sulira nem került be.
Nyelvtudás: Olasz (Anyanyelv), Angol(kezdő, majdnem középfokon.)
Hobby: Szeret rajzolni, futni, bármit, amivel lefoglalhatja magát akár még az olvasás is szoba jöhet.
Fegyver: Nem hord fegyvert
Érdekességek: Nem rajongok a túlzottan hideg helyekért, mert megszoktam, hogy meleg éghajlatos részen élek. Szeretek futni és ezt általában naponta megtettem egy bizonyos távon. Általában emiatt korábban kelek az átlagnál, hogy egy kis reggeli futást tegyek. Szeretek rajzolni, és érdekelnek a könyvek egy bizonyos szintig. Általában van nálam egy füzet amibe, ha megtetszik valami azt le is, firkantom igaz, lehet csak vázlatosan, de befejezem fejből. Érdekel a világ és más szokások. Olyanok, amiket nem ismerek, vagy csak hallottam róluk. Nagy kedvencem még a zene, bár nem értek a hangszerekhez, de hallgatni szeretem.

Egyéb: Van egy kis balszerencsém. Bár szerintem nagyobb, mint másnak, de ez még nem vitatott. Mindenesetre szeretek bajba kerülni legalábbis akár szeretek akár nem összejön. Nem egyszer kerülök bajba, de valahogy mindig kihúznak a csávából a közelben lévő dolgok, vagy bármi illetve bárki. Ráadásként nagyon könnyen beleszeretek másba, ami megint butaságnak tűnhet, de szerintem nem az. Ilyen vagyok és szeretem is ezt magamban. Öltözködésben válogatós vagyok, mert szeretek egyszerűen mégis szépen öltözni. Ám olykor, ha úgy érzem kell, kicsípem magam. És ott van a túlzott felgyülemlett energiám, amivel másokat az őrületbe tudok kergetni.

Külső: Ne ijedjetek meg lány vagyok. Egy nem túl magas leányzó azzal a durván 160cm körüli magasságommal. Nem döntök rekordot vele, de nem is áll szándékomban. Alkatilag eléggé előnyös vagyok, mert súlyra is körülbelül 90kilogramm vagyok vasággyal. Csak vicc volt az igazi súlyom olyan 46kg környékén lehet, de nem tudom biztosra megmondani. Nos akkor beszéljünk tényleg a kinézetemről. Világosabb bőröm van és kékesszürkés szemem. A hajam színe vörös, nem túl világos és nem is túl sötét. Lehet furcsa, de én így szeretem a hajam és mindenem. Alkatilag kissé koromhoz túléret, vagyok, de nem zavar, mert tudom, hogy előnyös a maga módján.

Jellem: A jellemem? Hát… Fiatalság bolondság címen is íródhatna. Eléggé engedékeny vagyok és kibújok a felelősségek alól, amiket rám szabnak és ennek következtében eléggé felelőtlen, sőt gyerekes és naiv is vagyok. Nem függök másoktól, de azért szeretem a társaságot egy bizonyos mértékig. Tűrőm, ha szidnak olyan, mintha leperegne rólam, vagy el se jutna hozzám. Ja és nagyon könnyen szerelembe esek, elég már az is, ha kedves hozzám és rám mosolyog, vagy tesz valamit, de ez nem a legjobb bennem, mert mégiscsak lányból vagyok. Mit is említhetnék még meg… talán, hogy egy eléggé vidám leányzó vagyok, aki pozitívan viszonyul az élthez és nem látja, vagy nem akarja látni a másikban a rosszat. Mindenkiben a jót keresem, és ha egy kicsit is jelen van akkor tudom, hogy nincs veszve minden arra, hogy jóban legyünk. Még ha az elején el is utasítja a közeledésem.

Előtörténet: Az én életem is egy átlagos talán kissé melegebb napon kezdődött. Nem mondhatni különlegesnek, sőt én nem emlékszek rá, csak a szüleim, akik gyakran mesélnek róla. Mai napig szeretem a meleg napokat, a napfényt mindent, ami ezzel kapcsolatos. Nem is kel sokat mesélnem, hisz akár a többi kisgyerek én is növögettem. Aztán jött a húgom mintha ez meg lenne írva. Anyu még otthon volt, amikor megkezdődött a szülés. Nem sok mindenre emlékszek talán csak az maradt meg igazán, hogy mindenki rohangászik, ide-oda én pedig körülbelül három éves fejel néztem mi az a nyüzsgés körülöttem. Aztán pár hónapra rá nekiláttam az óvodának. Egy kevésbé híres óvoda volt, de tele vidám gyerekekkel. Szerettem ide járni, mert mindenki kedves volt velem és nem unatkoztam. Az édesanyám erről a korszakról rengeteg képet örökített, meg amiket albumban tart. És megint csak teltek az évek. Aztán elkezdtem az általánost elég jó jegyekkel tekintve, hogy anyuék foglalkoztak velem otthon is. Az első hónapokban volt pár összetűzésem, de hamar megoldódtak és remek közösségé váltunk. Körülbelül másodikos lehetettem, amikor a világra jött. … Már az első naptól kezdve körülrajongtam őt is. Mostmár két fiatalabb testvérrel kellet osztoznom, de sosem zavart, mert mindig én voltam a nagy, akinek mindig igaza volt és a két rosszaság követett engem. Imádtam őket és ők is engem. Szerettem a suliba járni, mert minden remek volt és nem lehetett rossznak nevezni. Azt szerettem volna, ha anyuék büszkék lennének rám ezért keményen hajtottam akár 3órát is képes voltam egy feladat felett ülni, ha kellett. A szabadidőm viszont kihasználtam így gyakran jártam el sétálni, vagy valamelyik barátnőmhöz, akiknél néha ott is aludtam, ha megengedték. Semmit sem akartam elmulasztani, vagy hanyagolni az életemből, ami elég sokáig ment is. A családom sem akartam hanyagolni, sőt mivel gyakran vigyáztam a két ördögfiókára így nem volt panasz rám. Leszámítva, amikor a két kis rosszaságra pár percig nem figyeltem és máris a házban akár egy képzeletbeli hurrikánhoz hasonló dolog söpört végig. Leszidtam őket, amikor kellett, de mivel vajból van, a szívem mindig megbánom akármit is mondok nekik. Hála a szép szemüknek mindig megbocsátottam nekik, mert olyan aranyosan tudtak nézni. Olyanok voltak akár az angyali démonok. Ám ahogy egyre idősebb lettem folytattam a tanulást, bár egyre kevesebb erővel vetettem bele magam a tanulásba, ami meg is látszott a jegyeimen. Már annyira nem érdekelt a suli, inkább az ami minden lányt érdekel ilyen idős korban. Sokat lógtam a barátnőimmel a tanulás helyett is. Ám ahogy végeztem a közép sulival, sajnos... nem sikerült. Nem jutottam el a fő sulira amivel eléggé .. nos csalódást okoztam otthon. Ám mivel nem tudtam tovább tanulni, így anyámék jobb ötlet híján, na meg persze a nagyi unszolására elküldtek Amerikába, hogy ott talán megkomolyodok picit. És az ő szavuk szent, így kimentem, ahogy szerették volna. Volt itt kint egy távoli rokonom. Hozzá küldtek ám én nem sok mindent tudtam róla. Ha őszinte akarok lenni, akkor semennyit sem, de ez az idő alatt sem sokat tudatosult bennem. Annyit tudtam... hogy rendőrnyomozó és sok munkája van. Vele ellentétben nekem nem sok dolgom volt. Főként mivel a sulinak.. nos annyi volt kerestem egy állást. Hát nem a legjobbat, de találtam egy pincérnői állást, ami még tetszett is nekem. Nem sokat találkoztam emiatt Franceskoval, de valahogy nem is sok dologban zavart legalábbis nem akartam az útjába állni. Szóval emiatt nem zavarom őt, ha pedig van valami biztos szól hozzám.. legalábbis így gondolom mostanáig...

Avialany: Susan Coffey

Természetesen, újra elfogadva