Milo "Seewolf" Battaglia

Név (Becenév): Milo "Seewolf" Battaglia
Születési hely, idő: 1988 08. 29. New Jersey
Kaszt: Különleges
Lakhely: New York, Brooklyn
Egészségi állapot: Korábban sánta volt, és autista hajlamokat mutatott, de mára már az időszakos alvászavarokat, valamint a munkamániáját leszámítva teljesen egészséges.
Foglalkozás: Egyetemi tanuló, szoftver fejlesztő.
Szakképzettség:
Columbia egyetem – Informatikus Könyvtáros (Alapképzés)
Columbia egyetem - Biofizika (Minor)
New Yorki egyetem – Általános manager (Kihelyezett képzés)
Columbia egyetem – Műszaki informatikus (Mesterképzés)
Nyelvtudás: Olasz (Anyanyelve), Angol (Második anyanyelve), Sziú (Felső- közép fok), Spanyol (Közép-alap fok), Latin (Alap fok)
Hobby: Olvasás, munka, munka, számítógépezés, fotózás, munka, filozofálás, és persze még több munka.
Fegyver: Nem jellemző.
Érdekességek: Hatalmas képregény és akció figura gyűjteménye van, amelyet főleg otthon tárol. Férfi létére remekül főz, amelyet főleg az apjától tanult. Szokatlanul gyorsan olvas, és számol fejbe. A szülei katolikus értékrend szerint nevelték, de nagyapja révén indián sámánná vált. Kiválóan ért a vitorlásokhoz és a kisebb hajókhoz.

Külső: 173 cm magas nagyjából 75 kilós rövid barna hajú, és barna szemű, napbarnított bőrű fiatalember. A testalkata sportos és fokozatosan épül fel az izomzata hála a testedzésnek, és hajóján végzett fizikai munkának. Legtöbbször idősebbnek nézik koránál, hiszen különös fényben izzó szemei és komoly arc kifejezése világossá teszi, hogy ő már szellemi érettség egy magasabb fokán jár. Az öltözködését mindig az alkalomhoz igazítja. A munka helyén többnyire elegáns öltönyben látható, amelyek közül a sötét színű hagyományosabb darabokat kedveli. Az utcán lezser farmerba, és pólóba látható. Amikor pedig iskolába meg akkor farmerját egy inggel, néha egy zakóval egészíti ki.

Jellem: Nyugodt kiegyensúlyozott komoly fiatalember. Többnyire csendes visszahúzódó életet él és nem igazán alakít ki emberi kapcsolatokat. Ennek legfőbb oka, hogy mindig csalódnia kellett az emberekben és tisztában van vele, hogy nem érthetik meg. Továbbá fél, hogy egyszer nem tudja majd kontrollálni az erejét és ezzel valaki másnak ártani fog. Azonban ha valakit meg tudna szeretni, akkor ahhoz a haláláig hűséges, lesz és mindent meg fog tenni a védelmében. Nem harcos személyiség, ha csak lehet, mindig erőszakmentes megoldást választja. Hajlamos elgondolkodni a világ dolgain, és mindenről meglehetősen sajátos véleménye van. Az életét mindig egyszerűen és pedánsan rendezi, kerüli hivalkodást, de nem is takarékoskodik túlzottan.

Előtörténet:
Az őseim hite szerint, amikor az embernek eljön a Nagy Szellem megmutatja neki a totemét, mely az egész életében segít neki megtalálni a jó irányt. Hogy igaz és jó emberek legyünk, mindig és mindenhol a jelünket kell követnünk. A totemállatok olyan tulajdonságokat, gondolatokat jelképeznek, melyet az utunk vezérlő elvének kell kitűznünk. A totemek olyan lények, melyek nem kommunikálnak velünk gondolatokkal vagy beszéddel. Ők megjelennek, ha az utunk letért a helyes ösvényről, illetve ha valami rendkívül fontos dolog jön.
A totem kiválaszt bennünket, a választás pedig sokszor életeken is átívelhet. A közhiedelemmel ellentétben, azonban ha jelezni akar valamit más állat is megjelenhet. A szellemnek által küldött jeleket, és a totemünket legkönnyebben egy hozzáértő sámán segítségével értelmezhetjük. Ilyen valódi hatalommal bíró lényből, azonban kevés maradt és sokan nem is biztos hogy hajlandóak segíteni az egyszerű embereknek.
Én, persze közéjük tartozom. Valódi, teljes értékű sámán vagyok a totemem pedig a cápa, de mostanában gyakran jelenik meg nekem egy farkas szellem is. Hogy mit jelent ez? Ennek megértéséhez először is tisztázni kell a totem pontos fogalmát. A totemállat a jel, a vezérelv
egészen leegyszerűsítve. Bővebben, ő egy jel, hogy merre menj. Nem segít dönteni, melyik
utat válaszd, hanem a helyes irányt mutatja. Nem szól bele, hanem jelez,vezérel. Az én totemem szinte egészen idáig a cápa volt, de mostanában gyakran jelenik meg egy farkas is, aki merőben más utat tervez nekem ki jelölni.
A farkas, a hűség, állhatatosság, siker megtestesítője. A farkasok a végsőkig kitartanak társaik mellett és családszeretők, miközben megőrzik függetlenségüket. A farkasok talán a legfélreértettebbek a vadállatok közül. A történetek a hidegvérű gyilkosokban bővelkednek, ennek ellenére barátságosak, társas lények és intelligensek. Igazi szabad szellemek, még ha csapatuk elég rendszerezett. Általában kerülik a harcot. Gyakran találnak új megoldásokat egyes problémára, miközben megőrzik a stabilitást. A farkas gyógyszer képessé tesz méltósággal és bátorsággal szembenézni valakinek a ciklusának lejártával, halál és újjászületés, Szellem tanításai, vezetés az álmokban és meditációkban, kapcsolatban áll az intelligenciával, társasági és családi értékek, túljárni az ellenség eszén, képesség hogy láthatatlanul járjunk, cselekvőkészség, képesség hogy megvédjük önmagunkat és a családot. A sámánjainak jellegzetes területe, az erdők, hegyek és föld elem feled ad nekik hatalmat.
A cápa maga is hasonló értékeket képvisel. Nem véletlen szokták, a tenger farkasának nevezni ami egyébként az indián nevem is. Ha egyszóval kéne leírni, akkor a vadász szóval tenném azt. A túlélés, alkalmazkodóképesség, köthető hozzá mint tulajdonság. Sokan gyilkos totemnek tartják, részben a cápák közismert véressége, részben a követőik közismert agressziója miatt. E kettő között pedig nem nehéz felismerni, az összefüggést. Személyes tapasztalatom szerint, bármennyire is brutalitására és gyors támadásra sarkall a szellem adta hatalom, a mérleges mindig az emberen múlik. A szellem nem fog győzködni bennünket, hogy tegyünk meg valamit.

1988. 08. 29 –n születtem a Battaglia család második gyerekeként, egy kis halászfaluban New York-tól egy órányira. Családom meglehetősen ellent mondásos volt apai ágon katolikus ír és olasz hagyományokat, anyai ágon pedig indián és protestáns lengyel gyökereket örököltem, de ezeken felül is rengeteg különböző fajta népcsoport génjeit hordozom magamban.
A gyerekorom kezdetben jól alakult. Mindenünk meg volt szerény, de biztos megélhetés, szerető szülők, és egy bátyám akire fel lehet nézni. Azonban mire iskolába kerültem már látszottak rajtam azok fogyatékosságok és problémák, amik elég sokáig kihatottak az életemre. Először is nem bírtam sokáig a fizikai munkát, és bal lábam enyhe bénultsága miatt nem sportolhattam. Bár testvéremmel szeretettem játszani a szüleim úgy döntöttek, hogy nem mehetek sem óvodába sem iskola előkészítőbe. Társaim kizárólag, az otthon tartott állatokra, könyvekre, és az apám bárkáján dolgozó emberekre koncentrálódott.
Az iskolába tehát már biztos tudással kerültem be szocializáció terén jelentős hiányosságaim voltak. Nem tudtam be illeszkedni közösségbe a többi gyerek folyton cikizett és sokat bántottak engem. Ennek ellenére példásan vettem az akadályokat hamarosan egész jó tanuló lett belőlem. Egészség ügyi gondjaim azonban egyre inkább súlyosbodtak az orvosok nem értették, hogy miért. Többször ki kellett maradnom az iskolából és magán tanulóként folytatnia tanulmányaimat. Ezt, azonban cseppet sem bántam így legalább nem kellett emberek közé mennem.Tizenkét évesen már saját kis labort is berendeztem otthon ahol fizikai és kémia kísérleteket végeztem. Szenvedélyesen érdekelt ezen felül az irodalom, csak úgy faltam a könyveket, képregényeket. Tizennégy évesen agy és láb műtétet hajtottak végre, rajtam amelyből hamar felgyógyult és egészségügyi gondjaim is megoldódni látszódtak. A lábadozás idejére nagyapjához utaztam aki egy indián törzs sámánja volt. Ő kezdett el tanítani a vallásra alapjaira, de akkor még nem mutattam erre fogékonyságot. Jobban, érdekelt fotó album amit a szüleimtől kaptam, és egy egész nyarat dolgoztam hogy feltölthessem fényképekkel.
A vidéki középiskola első két évét talán még az általánosnál is rosszabb volt. Képességeim messze meghaladták falusi iskola diákjait. Különösen, fizikából, informatikából és irodalomból sikerült rendkívüli eredményeket produkálnom. Kedvenc tárgyam azonban háztartástan volt, imádtam pénzt kezelni, számolni, és főzni. Közben iskola újságnak is dolgoztam, mint fotós. Társaim rendszeresen bántalmazták kezdetben fizikailag is azonban a bátyám, aki akkor már katonai akadémián tanult keményen megfenyegette a támadókat, ami még jobban rontotta a szociális helyzetemet. Rendszeresen szidtak, megalázták szabályos lelki terrorban tartottak. Ez egyszer odáig fajult, hogy egy iskolai hajókiránduláson nekem támadtak, dulakodás tőrt ki, amelynek az lett vége, hogy én és az iskola sztár focistája bele esett a vízbe. A küzdelem és az orrunkból szivárgó vérszag oda is vonzott egy cápát, aki azonban engem nem akarta bántani, ha nem a fiatal futball sztárral akarta kezdeni a lakomát. Ekkor megérintettem a mellette elsuhanó szörnyeteget, amely váratlanul mozdulatlanságba dermedt, még én sokkal erősebbnek éreztem magamat.
Persze, mindenért engem hibáztattak.A szülők még perrel is fenyegetőztek a város valósággal tombolt. Végül azonban sikerült megegyezésre jutni. Engem egy elit New York-i magán iskolába küldték és a nagyapja egy barátaihoz költöztem, akik bérházat üzemeltettek a városba. Gyakran jártam haza és nagyapámhoz is, aki megkezdte a sámánná képzésemet. Innentől egyedül éltem egy fajta sajátos remeteségben. Dolgoztam, tanultam és gyakorlatilag ez tette ki az egész életemet. Barátaim alig voltak, és ha még lettek volna se lettem volna képes időt szakítani rájuk. Ha épp nem tanultam, szakkörbe jártam, vagy dolgoztam akkor az új képességeit tanulmányozta. A jegyeim jók voltak, de nem igazán tudtam hogy mihez akarok kezdeni. Két tantárgyam volt, amelyet szenvedélyesen szerettem az egyik az irodalom a másik pedig a fizika, ezért igen csak nagy dilemma volt az egyetemválasztás. Végül a Columbia egyetemre iratkoztam be ahol informatikát és irodalmat hallgattam Ezen felül több különféle előadást látogattam rendszeresen, főleg fizika és pszichológia témában. Az egyetem mellett esti iskola keretein belül, elvégeztem egy üzletkötői tanfolyamot is.
A totem változása mindig, valamilyen változást jelöl és az én életemben is most egy ilyen periódust élek meg. Az egész úgy más-fél-két évvel ezelőtt kezdődött, ahogyan lenni szokott egy lány indította el a lavinát. Hogy ki ez a lány? Ezt pontosan magam sem tudom, hiszen akkor két személy is volt az életemre aki nagy hatást gyakorolt. Az egyik a menyasszonyom volt, akit kiskoromtól kedve szerettem és együtt tanultuk a rezervátumban a sámánság mesterségét. Kicsi koromtól kezdve mióta megláttam szerettem, ahogyan apám szerette anyámat és ezt szintén viszonozta. Először barátok, szeretők, majd végül egy pár lettünk és annak rendje módja szerint a kezét is megkértem. Pontosan, megterveztük a közös életünket. Én egyetem elvégzése után rezervátumba költöztem volna oktatónak, és átvettem volna helyét a nagyapámnak mint lelki vezetőjük. Ő pedig mint feleségem, és mint szakképzett védőnő segítette volna törzs munkáját. A sors azonban közbe szólt, a törzs úgy gondolta korai még a röghöz kötésem, a párom lett az új sámán és megtiltották a házasságunkat.
A másik lány Janett volt egy fiatal, lelkes szőke tünemény gyengének éppen nem nevezhető képességgel. Ő szinte tökéletes ellentétem volt mindenben, és talán ellentétek vonzása volt amely meggondolatlan lépések sorozatára sarkalt engem. Teljesen más társadalmi rétegből jöttünk, és más környezetből. A pom-pom lány és stréber nem járhatnék együtt. Hiába emelkedik, ezen felül az egyik fél, hiába csalóka ez besorolás, ha a másik megmarad a klisék posványában, akkor a kapcsolat halálra van ítélve. Így ért véget a bimbózó románcunk, amely mély törést okozott bennem, ugyan akkor rég eltemetett érzéseket, és soha nem ismert vágyak tömegét szabadította fel. Az életem több más sarok pontját is elvesztettem, mivel lediplomáztam ami új távlatokat nyitott. Nem csak hogy felvettek mesterképzésre, de teljes tandíjtérítést és egy nagy összegű ösztöndíjat kaptam, ami miatt nem kellett annyit dolgoznom. Igaz, diák és lakás hitelem miatt továbbra is dolgoztam, de sikerült egy jól fizető rendszergazdai állást szereznem a kórházba, ami minden szempontból tökéletesen megfelelt. Az új feladatok, Vanessza elutasítása, és anyagi helyzetem javulása azonban csak öltözködésembe hozott igazi változást, lelkileg nem tudtam felnőni az új életemhez, ezért úgy érzem kissé meghasonultam önmagammal.
A képességemet mindig is legnagyobb titokként kezeltem, még is megtaláltak. Két nő, két fekete kosztümös szörnyeteg, fogott össze ellenem. Csapdát állítottak, és ketten támadtak rám, miközben egy átlagos nőt is védelmeznem kellett. Bár a bukásom borítékolható volt, mégis kis híján győzelmet arattam felettük, az utolsó pillanatban azonban a saját testemmel védelmeztem meg társamat. Alapesetben persze nem lett volna sok esélyük, hiszen szinte minden energiát elbírok emészteni, de egyikül valami fajta sugarat lőtt felém, még másik hátulról támadt rám. A mai napig nem tudom biztosan, hogy hogyan sikerült túlélnem.
A harcot több mint egy hónapos lábadozás követte, amely során a megmentett hölgy végig mellettem volt. Nem tudom, hogy amiatt a szerzett sérülések miatt maradt-e mellettem, vagy más érzelmi indokai voltak, de ez nem is számít hiszen hálás lehetek azért amit értem tett. Ekkor már csak elméletileg laktam a Manhattani egyetemvárosban. Az időm nagy részét a frissen vásárolt kis hajamon töltöttem ami számomra sokkal otthonosabb és pihentetőbb mint a kollégium. Hiába éltem azonban a tengeren, a vizekkel való misztikus kapcsolatomat mintha fokozatosan elvesztettem volna, mindezt úgy hogy a képességem fokozatosan gyengült. Hogy ennek utánajárjak, a felépülésem után a rezervátumba mentem ahol az egykori menyasszonyom különös tanácsot adott. Hajózzak ki a tengerre, hagyjak hátra egy időre mindent és ha nem találok vissza a régi útra, akkor keressek egy újat.
A tengeren újabb harminc napot töltöttem szinte teljesen egyedül, bár azért apáékhoz hazahajókáztam egy rövidebb pihenőre. Az út viszontagságai mind a testemet és a lelkemet próbára tették és bár nem találtam meg az egykori totememet mégis tudtam hogy mit kel tennem. Először is felmondtam a kényelmes rendszergazdai állásom, majd egy feltörekvő komputer céggel kezdtem tárgyalásba egy általam tervezett program eladásával kapcsolatban. Felajánlották hogy támogatják a program végleges kifejlesztését, én pedig ezt örömmel el is fogadtam. Folytattam a ruhatáram lecserélését is, hiszen mint egy neves cég alkalmazottja nem hordhattam azokat a göncöket amelyeket korábban magamra aggattam. Nem sokkal ez után jelent meg a farkas szellem aki Brooklynba egy hatalmas köztéri parkba vezetett, ahol ezek után felállítottam az új orvosságos kunyhómat és visszatértem a sámáni mivoltom gyakorlásába is. Természetesen minden elfoglaltságom mellett az egyetemet is folytatni fogom.
Nem régiben, jelentős szülői segítséggel a lakás vásárlásig is eljutottam, amely nagy szó hiszen még csak 24 éves vagyok. Ráadásnak, egy igen jó környéken jutottam hozzá jóval áron alul egy csinos kislingatlanhol. A hitel ugyan nem olcsó mulatság, de itt fogadhatok albérlőt, és hosszútávon biztosan megfogja érni a befektetés.

Képessége:
- Milo képes egy erősebb emberütésének, vagy átlagos személy baseball ütővel mért csapásának az erejét elnyelni.

- Képes egy hűtőkamra méretű helység 0 fokosra való hűtésére vagy 100 fokosra melegítéséhez elegendő energiát egyszerre magába szívni. Saját testét ért támadások esetén ez -10 fokos hideget és nagyjából 300 fokos meleget jelent. (Celsius fokban számolva.)

- Képes maximum 220 voltnyi elektromosságot egyszerre elnyelni, és felhasználni.

- Képes egy különleges személy erejét elszívni és maximum négy hétig tárolni. Összesen, maximum 4 képesség maradhat meg szervezetébe, és ezeket legfeljebb egy-egy hétig tárolhatja. Ezzel azonban el is érte határait, ha újabb energiát nyel el az egyik erő meggyengül vagy törlődik. A képesség tárolás mértéke, függ a képesség erejétől is. Ivan erejéből például rövid idő alatt telítődne, és nem is lenne képes teljesen elvenni tőle. Ezzel szemben ha Blake, vagy Serah szinte semmit se tehetne vele szemben.

Az energiát felhasználás során a testébe építi be, így például villámok cikáznak teste körül, valamint gyorsabb lesz, ha elektromosságot használ. Tűzesetén testhőmérséklete növekszik és lángnyelvek táncolna a bőrén stb.
Megjegyzés: A tárolt energiát fokozatosan emészti fel, és ehhez alkalmazkodott a sejtszerkezete is. Igaz, egyenlőre nem kell energiával táplálkoznia kötelezően, de ha nem használja fel szervezete elemészti ami benne van. Ilyenkor kevesebb alvásra, és evésre van szüksége de nem váltja ki a pihenést, vagy az étkezést teljesen.

Avatar: Milo Ventigmila

Rövid leírás: Külsőre egy igazi olasz csődör, akiben belül egy stréber munkamániás, informatikus lakozik. Hajlamos, a filozofálására és erős spirituális hajlamai vannak, amely miatt legtöbb ember elég furának néz rá. Képessége az energia manipuláció az oldal egyik legveszélyesebb karakterévé teszi, ám ő ezt maximum önvédelemre hajlandó használni, szándékosan soha nem ártana vele

Elfogadva!