Blood+ Motel

Tárgy: Blood+ Motel Kedd Szept. 11, 2012 12:42 pm

A városon kívül a New York fele menő főúttól nem messze található,a híres hírhedt Blood Plus motel. A fekvése igen csak előnyös mivel elég közel van a városhoz, hogy sok embernek útba essen, de elég távol az útszélétől ahhoz, hogy a hajléktalanok és prostituáltak elkerüljék. Két jól elkülöníthető részből áll. Az egyik egy kis benzinkút, a hozzá tartozó műhellyel és kávézóval, a másik pedig lényegében maga motel. A motel központi része egy lépcsőház, amelyből, egy-egy ajtó vezet, a szobák teraszos folyosóra. Maguk szobák két emeleten és a földszinten sorakoznak, emeletenként tíz darab van belőlük. Mindegyikhez tartozik egy fürdőszoba, és egy beépített szekrény. Francia ágyas, és két egy személyes ágyas opciók közül lehet választani. A földszinten van még egy külön bejárattal rendelkező, nászutas lakosztály, ami némileg jobban fel van szerelve. A hely közelében sok az erdő, ezért szokásos átutazók és kamionosok mellett gyakran megfordulnak kirándulók is.

Hozzászólások száma : 19 Join date : 2012. Oct. 01.

Véres Álmok Éjszakája – Október 31 18:34

A Blood+ motel általában szerény, de biztos forgalmat bonyolít le és ez nincsen másképp halloweenkor sem. Ezen, a minden szentek ünnepén azonban, a több tíz éves trend megfordult mivel egy csapat középiskolás kibérelte szinte az egész épületet. Az évszakhoz viszonyított jó idő miatt, a benzinkút mögötti réten sátort állítottak, amelynek óvó védelmében több mint harmincan is kényelmesen elszórakozhatnak. Az étkezések, tervezett helyszíne már magában a motel büféjében zajlik. Itt, a klasszikus L alakú belső rész, hosszanti oldalát zárták le, egy ki tudja honnan sikerült beszerezniük. Természetesen, a szobák se lesznek használaton kívűl az éjszaka, hiszen a bővérű fiataloknak még sokat kell gyakorolni a lepedő akrobatikát. Mind, a sátor, mind a büfé halloweeni pompába öltözött, a falakról mű pókháló lóg le és a gyerekek által készített tök lámpások, valamint papír díszek találhatóak minden fele. A zenét, egy közép kategóriás DJ szolgálatatja, a sátorban felállított színpadon, de étkezdében is felszereltek néhány kisebb teljesítményű hangszórót. A menü, chíps, kóla, pizza és más gyors ételek, amelyek javarészt helyben készültek és az ízükre senkinek se lehet panasza. Mivel, a motelt üzemeltető idős házas pár és szerény személyzetük, nem alkalmas még egy kisebb rendezvény lebonyolítására se, ezért egy városi étteremből kölcsönöztek néhány pincért és konyhai kisegítőt. A hangulat, jónak mondható bár még csak most kezdődik az este, és az ég is beborult váratlanul.

Milo és Serah:
A bulit az évfolyamodból szervezték meg néhányan, mert nem akartak az iskola többi diákjával együtt szórakozni. Mivel, a felügyelő tanár szeretné, ha szocializálódnál ezért te is ellettél ráncigálva és az erőd se segített ennek elkerülésében. Persze, magadtól soha nem jutottál volna el ide, hiszen se motivációd nincsen, se kedved a buszozáshoz. Ekkor jutott eszedbe Milo, akivel két legyet ütsz egy csapásra. Egy felől nem fogsz egyedül szenvedni, és fiatal srácot is megkínozhatod, egy felől van egy király kis terepjárója, amellyel szívesen furikázz téged. A Kocsi épp most parkolt le hotel előtt ahol már várt is rád az egyik felügyelőtök Mr. Ericksen az iskola pszichológusa, és a barátnője az irodalom tanárod, Savanah Grey.

Melinda:
Te parti szervizzel érkezel, hogy egy kis mellékest keress. A kezeid már szinte teljesen begyógyultak, de lelkileg alig ha tudtál helyre rázódni. Nem, csak mert Jeremy rendszeresen lefáraszt bérleti díj címszó alatt, vagy elveszett kevéske holmid hiánya ami megvisel, ha nem hogy az álmaid rendszeresen valóra vállnak. A mai éjszaka például véreső és három vámpír szerű személy érkezése várható, ami valljuk be elég valószínűtlen.

Dianna:
Éppen, a közeli főúton autóztál amikor a gyomrod korogni kezdett és a kocsid meghallgathatta a kívánságait, mert pont a motelhoz vezető lehajtón robbant le. A távolból hallod a zene szót, amely alapján sejtheted, hogy buli van a közelben. Serah-t, Milo-t és a két tanárt láthatod, bár ők nem valószínű, hogy észrevesznek, hiszen pár méterrel előtted álltak meg.

///: Következő mesélői reag jövőhét szerdán várható, de ha előbb beírja mindenki magát akkor korábban is sort keríthetek dolgokra. Sorrend, nincs és nem is lesz, de egyenlőre csak egy posztot írjon mindenki. Ígérem, később lesz kötetlenebb része is mesélésnek. :///

Tárgy: Re: Blood+ Motel Szer. Nov. 07, 2012 9:40 am

Még mindig morcos vagyok amiatt, hogy el kellett jönnöm erre a hülyeségre, de egy kicsit feldob a tudat, hogy Milo is velem fog szenvedni. Kicsit aggaszt, hogy a jelmezötletemet hogy fogják fogadni a többiek, hisz a Piroska és farkas horrorváltozatát valósítottam meg Milo közreműködésével.Bár szerintem ez halloweenkor nem bűn, sőt...de most minek rágódjak ezen? Rajtam egy aranyos, térdig érő szoknyás piros ruha van rajta egy szintén piros masnikkal díszített fodros fehér kötény. A szoknya alá fehér harisnya van húzva lábaimon pedig fekete masnis topánka díszeleg. Persze, hogy illő legyen vérfarkas kísérőmhöz pár helyen 1-2 vágás és vörös temperával készített "vérfoltok" díszítik. Természetesen az arcom is csupa vörös festék, hisz így volt meg a teljes hangulata a jelmezemnek. Mikor a motel elé érünk én rögtön kipattanok a csinos kis terepjáróból majd megigazítom a jelmezem. Kicsit furcsa szoknyát viselni így állandóan attól félek, hogy felcsúszik. Az ajtó felé pillantva meglátom a 2 felügyelő tanárt Mr. Ericksent és Miss Grey-t. Sóhajtok majd Milora nézek. Zöld szemeim izzanak az izgalomtól, arcom nem olyan merev mint általában de így sem lehet róla leolvasni semmit.
-Azok ketten az ajtó előtt a mai este "felügyelői", bár szerintem magasról leszarnak...na mindegy. A férfi az iskola pszichológus, Mr. Ericksen a nő pedig az irodalom tanárom Miss Grey...-mondom majd nagy levegőt veszek arra gondolva milyen lesz ez a mai este- Nem szöktetnél inkább meg? Kb annyi kedvem van ehhez mint egy...öö...csigának átkelni az úttesten. - mondom majd visszafordulok és elindulok a tanárok felé, hogy köszönjek nekik és váltsak velük pár szót.

Tárgy: Re: Blood+ Motel Csüt. Nov. 08, 2012 12:37 am

Nem akartam mást, csak hazamenni, főleg miután rájöttem, hogy a sok elintéznivalóm miatt, még csak nem is volt időm enni. Most nem volt kedvem a sofőrömmel furikáztatni magam, szóval beültem a fekete jaguáromba és azzal indultam el.
Álmomban sem gondoltam volna, hogy a hazafelé vezető úton egyszerűen elkezd furcsa hangokat kiadni, majd nemes egyszerűséggel megáll. Próbáltam elindítani újra, és újra, de semmi nem történt. Kiszálltam az autóból és a motorháztetőhöz siettem. Felnyitottam, de a kiáramló füstből ítélve nem hittem, hogy komolyan elindul még ma. Előkaptam a mobilom, de láthatóan az is bemondta az unalmast...
-A rohadt életbe...-húztam el a szám dühösen. Fekete magassarkú cipő, fekete, feszes nadrág, fekete, mell alá érő, szegecselt bőrdzseki és fekete top volt rajtam. A szél elég erőteljesen fújt, még jobban összekuszálva hosszú, barna tincseim.
Borzasztóan dühös voltam, pont velem kellett ennek előfordulnia? Épp mikor már kezdtem tényleg halálosan éhes lenni. Bizonyára ezzel büntet az ég azért, mert néha néha elfelejtek bemenni az egyetemre. Hát nagy köszönöm.
Zene ütötte meg a fülem. Körbenéztem, majd elindultam a hang irányába, ami egyenesen egy Motel-hez vezetett. Nem tűnt valami exkluzívnak, ezért aggodalmasan léptem be. Meglepő látvány fogadott : beöltözött emberek buliztak...hát persze...Halloween van. Hirtelen ki is ment a fejemből, pedig egy barátom is épp partyt ad, bár...az az Upper Est Side-on van.
Úgy döntöttem kérek egy kis segítséget, így a tőlem nem messze álló férfihez sétáltam.
-Elnézést, meg tudná mondani, hogy van e errefelé valami autószerelő műhely? Lerobbant a kocsim, nekem pedig sietnem kéne.

Tárgy: Re: Blood+ Motel Csüt. Nov. 08, 2012 7:30 am

Meglepődtem, amikor Serah a legutóbbi furcsára sikerült este után felkeresett, amikor pedig megtudtam hogy mit szeretne teljesen ledöbbentem. Soha, nem szerettem úgy szórakozni, mint a többi normális fiatal és az én életemből, az úgynevezett bulik, mind a mai napig kimaradtak. Persze tudtam, hogy a lánynak épp úgy nincs kedve menni, ezért végül rá álltam a dologra és mikor megbeszéltük a jelmezt, még a kedvem is megjött hozzá egy kicsit. Ez a kedv az indulás előtti reggelig ki is tartott, de nap közben eszembe jutott egy csomó, meglehetősen kellemetlen iskolai élmény, ami nagy nehezen összeszedett lelkesedésemet is megölte. A jelmezben se éreztem, valami kényelmesen magam, pedig az alapját az apám egy régi elnyűtt munkás ruhája képezte, amibe az öreg sokkal napokat dolgozott a tengeren. Ez egy kopott farmert, elnyűt pólót és vörös-kockás inget jelent, amihez, egy indián rezervátumból származó eredeti farkas bőr, karvédőt és fejdíszt öltöttem. A lábamra, egyszerű torna cipőt húztam. Az egészet, az tetőzte amikor Serah-ért mentem, a megbeszélt találkozó pontra, és megláttam mit is vett fel a ma estére a partnerem. A csinos ruha kompozícióban, már szabályosan látható volt benne a nő, ami felkorbácsolta bennem a férfit és megrémítette a kisfiút.
~ Ez egy érdekes este lesz. Huszonhárom éves, felnőtt, dolgozó férfi létemre, egy tizenhét éves gyereket kísérgetek. Persze, nincsen ezzel semmi probléma, hiszen az ő korábban akár velem egy idős barátja is lehetne. Ha hosszútávon nézzük, az hat év nem is feltétlen olyan sok, és még az se nagy probléma, hogy középiskolás. Inkább, az nem tetszik, hogy az én kis piroskám, meglehetősen instabil és fokozott figyelmet igényel. Egy zárt helyen, ahol sok ember van, fokozott veszélyt jelentek a környezetemre. Ha, még Serah-ra is figyelnem kell, akkor nem vagyok benne biztos, hogy kordában tudom tartani az erőmet. ~
Gondolkodok, el hosszasan, az út alatt alig lehet hozzám szólni, és szinte csak egy köszönésre futja az erőmből. Egy felől zavarba vagyok, egy felől pokolian izgulok, hiszen ez egy meglehetősen szokatlan helyzet a számomra.
- Nektek még kötelező a felnőtt felügyelő? -
Kérdezte, a szokás sztoikus nyugalommal pedig a felnőtteket látva rögtön liftezni kezdett a gyomrom. Már csak néhány aggódó tanár, vagy szülő hiányzott, hogy az maximalizálódjon, az este problémás végkimenetele.
-Őszintén, teljesen egyetértek azzal, hogy jobb lenne menekülni, de az életben nem futhatunk el mindig. Van ugyan olyan helyzet, amikor szökésnek meg van a romantikája, és a szükségessége, de az életünk nincs veszélybe, és nem vagyunk tragikus sorsú rabok, vagy szerelmesek. -
Mondom, nyugodt arccal miközben már a kocsiból kászálódok ki. A terepjárót gondosan bezárom, és már lépnék is oda a tanárokhoz, de ekkor valaki megszólal a hátam mögül. Kicsit, sikerült is megijednem, de ekkora már felöltöttem a kő maszkot, így már eltudom rejteni kételyeimet a világ elől.
- Semmi gond! Sajnos, nem tudom, én is csak most járok itt először. Kérdezze, meg bent és biztosan tudnak megoldást kínálni. Legrosszabb esetben pedig elüldögél, egy kávé mellett, még megérkezik az autó mentő. -
Válaszolok neki, miközben alaposan végig mérem. Első látásra, nem úgy tűnik, mint aki a buliba jött és a szemem rögtön felcsillan, mikor meglátom milyen csinos.
~ Azért, a piroskának öltözött Serah-t nem tudja túl szárnyalni. Az a lány, már csak azért megérdemli, az est királynője címet, hogy felvette azt a szoknyát. ~
Gondolkodok, el megint majd ha csak Dianna, nem akar tőlem még valamit, akkor a partneremhez lépek és várom a további fejleményeket.

Hozzászólások száma : 22 Join date : 2012. Sep. 20.

*Elég kedvetlenül álltam a Blood+Motel előtt és szívtam a cigimet. Nem teljesen sikerült helyre rázódnom a gázrobbanásos balesetem után, legalább is lelkileg. Nem csak az viselt meg, hogy semmim sem maradt, ha nem az is, hogy folyamatosan mindent előre megálmodtam. Egyszerűen kezdet az egész az örültbe kergetni. Igaz, hogy csak apró dolgokat álmodtam meg előre, mint például, hogy Jeremy mit talál ki lakbér címen vagy, hogy mi lesz az ebéd, de ez borzalmasan idegesítő és nem mellékesen ijesztő.
Fizikailag mondhatni, hogy teljesen helyre jöttem. A gipsemet már levehetem és az égési sérüléseket elszenvedő karomon már csak egy vékony kötés volt és azt sem kelet már állandó jelleggel hordanom, ennek megfelelően általában csak a munkában hordtam.
Az egész helyzeten csöppet sem javított az, hogy mára elégé horror filmbe illőt sikerült álmodnom. Véreső és vámpírszerű emberek, tényleg mint egy horror film.
Magamat is kinevettem volna legszívesebben mikor rájöttem a Motel felé tartva, hogy félek az éjjeltől. Próbáltam magamat nyugtatgatni, hogy ez csak egy álom volt és, hogy nincsen garancia arra, hogy ez is valóra válik, de a tények ellenem voltam, amióta a nyanya nálam járt, minden álmom valósággá vált.
Eloltottam a cigimet és befelé indultam el a parti helyszínére miközben próbáltam a fejemből kihessegetni a rémképeket és paranoiás gondolatokat, kevés sikerrel. Meg voltam róla győződve, hogy befogok kattanni és ha ez is valóra válik akkor egyenesen egy diliházba fogok menni. A legrosszabb az volt, hogy senkinek sem beszélhettem előre az egészről, hiszen ki ne nézne bolondnak? Igaz megpróbáltam Jeremynek kicsit lesarkítva a dolgot előadni, de nem jártam sikerrel, közölte, hogy csak bevertem a fejemet és ennyiben is maradtunk.
Enyhe mosolyt erőltetve az arcomra léptem oda a parti szerviz koordinátorához, hogy mondja meg nekem, hogy pontosan mi is lesz a feladatom és hol leszek. Keserűen hallottam, hogy a büfében leszek. Magamban dühöngve sétáltam a büfés pult mögé és csináltam magamnak egy kávét. Még nagyon korán volt, szinte senki nem volt itt, így nyugodtan ültem az italommal és bámultam ki a fejemből.
Mire megittam a kávémat már elkezdtek beszállingózni az emberek így nekem is lassan elkezdődött a munkám. Ha bár nem örültem annak, hogy a büfés pult mögé kerültem, legalább időm nem lesz hülyeségeken gondolkodni, de azért reménykedtem benne, hogy sikerül az estét megúszni mindenféle baj nélkül.*

Hozzászólások száma : 19 Join date : 2012. Oct. 01.

Az este eseményei lassan haladnak előre, és egyáltalán nem akar a hangulat felpörögni. Pedig, a DJ mindent megtesz ennek érdekében, hogy már most hangulatba hozza az embereket, de valami miatt baljós feszültség tölti meg a termet. Talán, az idő változását érezték meg, amely már délután esőre fordult, így estére pedig vihar előszelei fújnak a fák között. A csillagoknak, és a holdnak nyoma sincs, ahogyan a kellemes időből se maradt meg semmi.

Dianna, Milo & Serah:
A hirtelen jött hideg szél, behatol a ruháitok alá amelytől először libabörösök lesztek, majd egész testetekben megremegtek kicsit. Ezzel, azonban sok időtök nincsen foglalkozni, hiszen rögtön szembe találjátok magatokat, az itteniekkel. A Milo és Serah párosra, mindenki először érdeklődve, majd döbbenten néz. Valljukba be őszintén, ez azért nem nagy csoda, hiszen senki se számított arra, hogy kis különc lányka aránylag csinosan fel tud öltözni és az is mindenkit meglepetésként érte őket, hogy a legmenőbb kocsival jött, egy idősebb fiúval. A kint áldogálók, vagy barátaikra várok rögtön összesúgnak és a tanárok arcán is tisztán kivehető a megdöbbenés. A révület, azonban nem tart sokáig, hiszen egyre több új diák érkezik, akik hangos dudálással jelzik, hogy Dianna kocsija nem éppen jó helyen állt meg.
- Öhm... bent biztosan tudnak segíteni, mi addig a fiatal emberrel közelebb tolnánk az épülethez. Biztosan, akad itt olyan más is, akik dudálás helyett inkább megoldanák, ezt az aprócska kis akadályt. -
Mondja, Mr. Ericksen miközben Dianna felé fordul, és leplezetlenül végig méri a vérfarkas jelmezbe bújt Milo-t. Ha senki se ellenkezik, gyorsan ide hív néhány nagyobb darab ácsorgót, és gyorsan eltolják a kocsit a parkolóba. Ahogyan, korábban a Serah-ék járművét, úgy ezt is megcsodáljak, sőt néhányan még rá is fütyülnek, bár ez lehet nem a kocsinak, ha nem inkább a tulajdonosának szólt. Amennyiben, bemennek lehetőségük van jobban szemügyre venni vendégeket, de csak piroska az aki ismerősöket fedezhet fel a tömegben.

Melinda:
Már egy ideje ácsorogsz a pultnál, ami meglehetősen unalmas tevékenység, hiszen a buli még nem kezdődött meg igazán és legfeljebb egy-egy italért jönnek ide a diákok. Az idődet jobb híján, természetesen csak nézelődéssel tudod eltölteni, ami nem is annyira unalmas elfoglaltság, mint amilyennek hiszed. Mind össze két asztalnál ülnek vendégek, a halloweeni buli szemmel láthatólag, sok mindenkit elüldözött, de ezek annál érdekesebb személyek. Egyikük egy magányos kamion sofőr, aki nagy hasával és lebarnult bal karjával, annyira tipikus képviselője a szakmájának, hogy az a nevetség határát súrolja. Két boxxal arrébb, egy érdekes páros eszegeti vacsoráját. Első ránézésre olyan mint ha csak a partyra érkeztek volna, hiszen amit viselnek az simán elmenne is. Egyikük egy magas szőke, húszas közepén, esetleg a végén járó fiatal ember. Régi módi zakót, és amennyire látod egy meglehetősen régi szabású öltönynadrágot visel, ami mostanában divatos mályva kék színben díszeleg, mindezek alatt fodros inget és lábán jól láthatóan fényesen pucolt lakcipőt. A veme szemben ülő lány, első ránézésra szinte tökéletesen az ellentétének tűnik, hosszú fekete hajával és fekete öltözékével. Hosszú szoknyája, topja és bakancsa olyan érzetet kelt, mint ha épp most vette volna őket, a legközelebbi dark shopban, és szintén goth stílusra utalnak az okkult szimbólumokkal díszített kiegészítői is.
- Egyél, kedves.... szükséged van az erődre. Tudom, hogy Archibald beteg, de csak még egy estét maradunk. Holnap, elindulunk haza fele megígérem. -
Mondja, az idősebb férfi majd maga elé veszi a hamburgerét és nagyot harap bele. A lánykát, azonban a jelek szerint egyáltalán nem érdekli az étel. Jobban, megnézve már láthatod hasonlóságokat, a kék szemet, a fitos orrot és természet ellenesnek sápadt bőrt, amelyekből sejtható hogy testvérek. Mind a ketten furcsán ismerősnek tűnnek és teljesen olyan érzésed van, mint ha láttad már volna őket, de lehet hogy csak túl sokat álmodtál tegnap sápadt, vérszívó emberekről.

Tárgy: Re: Blood+ Motel Szomb. Nov. 17, 2012 3:28 am

Gyilkos tekintettel nézek hátra Milora.
-De én rab vagyok, érted? Rab!- mondom kicsit ingerülten majd visszafordulok és folytatom utam a tanárok felé. Kezd hűvösebb lenni idekint, de cseppet sem zavar, szívesebben maradnék itt. ~Miért kellett nekem eljönni? Jó az igaz, hogy elég szépen lecsesztek volna ha nem jövök el de...ez akkor is kitolás!~ gondolkozom el miközben a tanárok elé lépek. Hirtelen megérzem magamon a sok tekintetet és a többiekre nézek. Sugdolóznak, meglepettek, egyértelmű, hogy rólam van szó. Sóhajtok majd a tanárokra nézek akik úgy szint elég döbbentnek néznek ki.
-Mr. Ericksen, Miss Grey...öm...jó estét...vagymi...- mondom kicsit utálatos képpel. ~Mit kell ennyire csodálkozni? Nem a pasi-...jaaa, szóval ez a bajotok~ jut eszembe hirtelen.
-Nem a pasim, csak egy ismerős - mondom szárazon bár a háttérben hallatszó ingerült dudálás kicsit nehézzé teszi a kommunikációt. Mikor Mr. Ericksen valami probléma megoldásról beszél hátrafordulok és megpillantom, hogy Milo valami csajjal beszélget aki egyáltalán nem volt ismerős. Ha jól vettem ki a kocsija lerobbant. ~Legalább ő jól érzi majd magát~ gondolom majd felé fordulok.
-Bent megvárlak - mondom neki majd Miss Greyt kikerülve felsietek a bejárathoz, belököm az ajtót és belépek. A bent lévők is rendesen megnéznek, de kicsit sem érdekel, ugyan is jobban leköt egy sötét sarok keresése ahol szépen, csendben, észrevétlenül ellehetek. Végül miután eleget járkálok találok egy tökéletes kis eldugott helyet ahol még egy növény is van ami tud takarni. Gyorsan kapok az alkalmon és be is bújok oda abban reménykedve, hogy így megúszhatom az est további részét.

Hozzászólások száma : 22 Join date : 2012. Sep. 20.

*Gyakorlatilag halálra untam magamat. Alig volt dolgom azon kívül, hogy néha egy-egy üdítőt kiadjak. Azt terveztem, hogy majd nézzem a bulizókat, de még arra sem volt lehetőségem mert gyakorlatig még csak éledezett a hangulat. Egy ideig próbáltam magamat azzal lekötni, hogy pakolásszak a pultban, de ez sem kötött le tíz percnél tovább.
Sóhajtva dőltem előre a pultra és kezdtem el nézni a halloweni dekorációt és kezdtem el azon gondolkodni, hogy vajon kis avagy nagy csoportos óvodások csinálták a díszeket. Az egy dolog, hogy a hangulat egyenlőre egy temetőéhez hasonlított, na de, hogy még a díszítés is csapni való az már külön mínusz pont ennek a bulinak.
Ahogy néztem a lelógó díszeket és azon filóztam, hogy hogyan lett egy seprűn ülő boszorkány figurának narancssárga macskája észre vetem egy nagyon furcsa párt. Nem nehéz őket kiszúrni a tömegben hiszen elég feltűnőek arról nem is beszélve, hogy egyedül ők ülnek és esznek.
Jobban végig mérve őket rá jövök, hogy talán testvérek lehetnek és próbálom kitalálni, hogy melyik szubkultúrához tartoznak. Most nagyon sajnálom, hogy ne tudok szájról olvasni mert akkor tudnám, hogy mit is mond a pasi a csajszinak.
Kicsit el is szégyellem magamat, hogy ilyen kíváncsi vagyok, de ez van ha ennyire unalmas a buli és még bámulni se tudom a múlató tömeget.
A dolog hátul ütője csak annyi, hogy rettenetesen ismerősnek tűnik mind a kettő és nem tudom, hogy honnét azok. Hiszen soha nem láttam mg őket sehol, de annyira ismerősek.
Az pedig meg sem fordul a fejemben, hogy esetleg az álmomból ennyire ismerősek.*

Hozzászólások száma : 19 Join date : 2012. Oct. 01.

Diana kocsija, több erős fiatal keze és a tanár úr vezénylő szavának hála hamar egy biztonságos parkolóba kerül. Ez alatt bent egyre nagyobb lesz a tömeg, ami nem is csoda, hiszen az utolsó nagyobb diák csoportok is megérkeztek. A tánc teremben is fokozódik a hangulat, és DJ zenéje mellett, most már diákok folyamatos ordítozása is fokozza a hangzavart.

Serah:
Könnyedén eltudsz bújni a sarokban, ahol talán akkor se vesznek észre, ha nem lenne előtted az a bizonyos hatalmas növény. Azonban, hiába érzed magad láthatatlannak, ez valójában nincsen így. Mihelyst kicsit is sikerülhetne megnyugodnod, és elmerülnöd a gondolataidban már is egy különös hang üti meg füledet.
- Szerinted is hangos a zene? -
Hallatszik egy egészen vékonyka hang, amely azonban még is jól hallható, mert olyan érzésed van, mint ha maguk falak szólítottak volna meg. Amikor azonban, jobban körbe nézel láthatod, hogy egy fiú ül melletted, hasonló távolság tartó pózban. Néhány évvel fiatalabb lehet nálad, ez lehet csak látszat is, mert magasságban alig marad el tőled. Rövid haj keretezi, beteges arcát, amelynek közepén egy jellegzetes apró orr díszeleg. Közelebbről megnézve pedig láthatod, hogy menyire sápadt és vékony a bőre is. Az öltözéke, egy elég olcsó, halovány kék melegítő ami akár pizsamának is elmenne.

Melinda:
Egyre többen és többen jönnek oda hozzád, így már se okod, se lehetőséged nincsen nézelődni. Éppen, a sokadik embernek adsz üdítőt, amikor egyszer csak elkezdesz szédülni és gyomrod is megremeg egy pillanatra. A roham, azonban olyan gyorsan eltűnni látszik, amilyen gyorsan jött, éppen csak a hangok váltam tompábbá, mint ha csak egy álomba csöppentél volna.

Már éppen meggyőzöd magadról, hogy nincsen semmi baj, mikor hirtelen forró eső cseppeket érzel a bőrödön. Felemeled a kezedet és látod, hogy az eső vörös, sűrű, ha pedig plafonra tekintesz holtest ezernyi holtest, ezernyi szerte hagyott végtagján akad meg a tekintetted. A vérüknek, mint ha öntudata lenne, mert a szoba közepe fele kezdenek el folyni, ahol összegyűlnek és egyetlen emberré formálódnak. A figura feltűnően, hasonlít az előbbi sápadt férfihez, de most sokkal gonoszabbnak látszik. Ekkor kivágódik az ajtó és egy fekete hajú, farkas jelmezbe öltözött férfi jelenik meg, akinek a teste körül furcsa energiák vibrálnak. Küzdeni fognak, ez egyértelmű, de aztán a gonosz előre nyújtja a karját, a farkasruház alak, teste pedig mohán elkezdi magába nyelni a hőt, az áramot, az életet. Magad sem érted, hogy miért de pontosan érted mi történik. A szőke, sápadt ember, valahogy irányítja, a másik képességeit, aki viszont energiát tudja magába nyelni. Tudod, hogy ha így folytatják, akkor mindenki meg fog halni, de ez nem érdekel. Kizárólag, annyit szeretnél, hogy megszerezd és elvedd a képességeiket, majd végez velük.

Felriadsz, de döbbenten veszed észre, hogy nem ájultál, vagy aludtál el. Ugyan, ott vagy ahol eddig, és minden legnagyobb rendben van, leszámítva az émelygést.

Diana & Milo:
Milonak a segítségére már nincs is szükség, mert bőven akad segítő kéz. Az így megnyert időt, azonban nem tudjátok se beszélgetésre, se arra, hogy beljebb húzódjatok. A köd ugyan is sűrűsödni kezd az épület körül, olyan mértékben, hogy nem sokára egymást is alig látjátok. Milo ekkor érzi, meg az egész testében a remegést, majd energia elszívás kellemes, ugyan akkor fájdalmas érzését. Diana is szabad szemmel is láthatja, hogy valami baj van, mert újdonsült ismerőse teste elkezdi magába szívni, a ködöt és hamarosan vibrálni kezd körülöttük a levegő. A furcsaságok pedig egyre csak jönnek és jönnek, mit sem törődve hőseink lelki állapotával. A köd eltűnik, mint ha soha se létezett volna, a benzinkút épületét, mint ha a semmi nyelte volna el, az erdőből ki és bevezető számtalan ösvényeket pedig elzárják, a semmiből kinövő bokrok, valamint megsűrűsödő árnyékok. Nem, csak a környezet változik, ha nem ti magatok is. Miloból valódi, hatalmas farkas lesz. Még Dianna elegáns, drága fehér ruhát kap, amely nagyjából 18-19-ik századot idézheti. A haja, frizurája, szintén olyan, mint egy régi módi úri hölgynek. A helyzetükben, egyetlen reménysugarat, a telehold kísérteties fényében fürdő, udvarház jelentheti, amely a korábbi motel helyén áll. Persze, megpróbálkozhattok az erdőn is áthatolni, vagy csak simán pánikba eshettek. A döntés, csak rajtattok múlik.

Tárgy: Re: Blood+ Motel Szer. Nov. 28, 2012 8:38 am

Behunyom a szemem és megpróbálom kizárni a külvilágot miközben lassan helyrehozom lelki békémet. ~Nos, lássuk csak, ha itt maradok valószínűleg nyugi lesz, engem senki sem fog zaklatni, Miloért nem aggódom hisz ott van az a csaj, csak rajta múlik, mit kezd a lehetőséggel~ gondolkodom el. Sikerül teljesen ellazulnom, csak fél füllel hallom a dübörgő zenét és a vadbarmok ordítozását, ám hirtelen egy nagyon furcsa hangra leszek figyelmes, ami mindenhonnan jön, mintha a falak szólaltak volna meg. Ijesztőnek nem nevezném mert ennél ezerszer furcsább dolgok is történtek velem. ~Megint képzelődnék? Hjajj drága elmém miért csinálod ezt velem?~ vágok egy fintort még mindig csukott szemmel ám hirtelen megérzem egy másik élőlény jelenlétét. Lassan kinyitom szemeim majd oldalra fordítom a fejem. Rögtön ezernyi gondolatom támad. ~Egy srác. Egy furcsa srác...Egy srác. Mit keres itt? Várjunk csak...MIT AKAR EZ TŐLEM?~ fut végig az agyamon majd rámeresztem élénkzöld szemeimet. Bámulok rá pár másodpercig, közben jól megnézem az arcát, már amennyi látható a sötétben. Eléggé sápadt, az orra elég kicsi, az arca kicsit be van esve mintha beteg lenne, fiatalabbnak néz ki de lehet csak a sötét miatt tűnik így. Tekintetem a ruhájára siklik, de kb 2 másodperc után feladom a beazonosítást mert semmi sem jut eszembe, hogy minek öltözhetett be. Mivel eléggé zavar, hogy nem látom jól az arcát és mivel túl nagy bennem a kíváncsiság, a kérdéséről elfeledkezve közelebb mászok majd egész közel hajolok hozzá. Arcom meg se rezzen csak a szemeimből lehet kiolvasni a kíváncsiságot. Figyelem az arca vonalát majd lassan felemelem az egyik kezem és megpróbálom megérinteni a bőrét, ám ekkor eszembe jut, hogy hozzám szólt és kissé félénken válaszolok miközben még mindig óvatosan az arca felé nyúlok.
- Nem tudom, ha nem ordítoznának engem nem zavarna...- mondom miközben a srác szemeibe nézek.

Hozzászólások száma : 22 Join date : 2012. Sep. 20.

*Ahogy a diákok egyre többen lettek nekem is megsokszorozódik a dolgom. Egyre többen és többen lettek a helyszínen és egyre többen jöttek szendvicsér, édességért vagy pedig egy kis frissítőért. Maga a hangulat is kezdet felszabadulni és elégé elszabadulni. Bármennyire is hozzá szoktam ahhoz, hogy zajos helyeken kell dolgoznom ez nekem is kezet sok lenni, de nem a zene ha nem ez az eszeveszett ordibálás. Sosem szeretem mikor ordibáltak körülöttem, de nem tehetem mást mint, hogy vettem egy mély levegőt és dolgoztam tovább.
Nagyon frusztrált az amit almomban láttam, de ahogy egyre több a lett munkám, kezdem megnyugodni, de ez a nyugalom nem tartott sokáig. Amikor éppen az egyik italt adtam ki megszédültem és a gyomrom is elkezdet liftezni. Hirtelen minden tompává vált én pedig csak a pultban kapaszkodtam meg.
A rosszul lét egyik percről a másikra elmúlt sóhajtva nyugtáztam, hogy ezt megúsztam. A bőrömön hirtelen meleg folyadékot éreztem lefolyni és eső félét éreztem. A két dolog számomra nem függött össze és az pedig, hogy a vér jellegzetes vasas szagát megéreztem csak rosszabbított a helyzeten. Ahogy felfelé néztem láttam, hogy vér esik, mindenfelé holtestek és végtagok, erre a gyomrom felfordult és azt hittem, hogy elhányom magamat. Rettentessen rosszul lettem a látványtól és a szagtól és menekülni akartam, rendesen pánikba estem.
Amikor meglátóm, hogy a vér kúszni kezd a szoba közepe felé és egy alakot formázott a rosszul lét helyét felváltotta a rémület és a meglepettség pláne ahogy megláttam, hogy az alak nem más mint az a furcsa goth férfi. Furcsa érzés kezet kavarogni bennem, nagyon kezdet érdekelni, hogy mi fog itt történni bár féltem is. A kíváncsiságomat és ijedségemet fokozta az amikor egy farkas szerű lény berontott a terembe. Rémülten kaptam a kezemet a szám elé és figyeltem a szemeim előtt kibontakozó csatát. Éreztem, hogy a furcsa érzés kezd bennem szétáradni és teljesen átveszi felettem az uralmat. tudtam mit tesz a két lény holott még sohasem láttam ilyet, de csak annyit tudtam, hogy elakarom venni az erejüket és utána pedig megölni őket. Normális esetben megijedtem volna magamtól, de most e, erre nem voltam képes.
Hirtelen képszakadás történt és arra eszméltem, hogy még mindig a pultnál állok abba kapaszkodva és természetesen semmi sem változatot. Nagyot sóhajtottam és remegő kezekkel folytamat a kiszolgálást miközben agyaltam azon, hogy mit láttam. Az ijedségre rá tett még egy lapáttal az, hogy most már nem csak álmomban jön rám ez a furcsa képesség ha nem ha ébren vagyok akkor is. Ettől nagyon megrémültem. Amennyire csak tudtam igyekeztem szemmel tartani a furcsa férfit, abba pedig bele sem akartam gondolni, hogy esetlegesen tényleg bekövetkezik ez az egész rémálom.*

Hozzászólások száma : 19 Join date : 2012. Oct. 01.

Serah & Melinda:
A zene dübörög a tánctérben, amelynek a hangjai egyre jobban áthallatszanak, az étkező helyiségbe is. Nem, mint ha eddig olyan csönd uralkodott volna, de most már szabályosan remegnek a felek és aki bútorokhoz ér, érezheti ahogyan vibrálnak a hanghullámoktól. Kint, eközben feltámad a szél, és lassan cseperegni kezd az eső, amely elűzi az épületet bekerítő ködöt. A távolban már villámok fénye látszik, de a hangjukat a bent lévők alig ha hallhatják.

Serah:
Ahogyan telnek a másodpercek, egyre újabb és újabb dolgokat, figyelhetsz meg rajta. Először is nagyon távolságtartó és félénk a viselkedése, ami nem merül ki, a távolságtartó pozícióban. Szinte rád se mer nézni, és folyton összerezzen amikor, egy-egy kurjantás hallatszik, vagy akár csak egy ajtó hangosabban csapódik be. Persze, amikor barátságosan szólsz hozzá, ő is összeszedi magát egy kicsit, de ez is csak annyiban merül ki, hogy felemeli a fejét és lazít valamit a görcsös pozícióján.
- Nem, szeretem ezt a zenét. Ez sokkal inkább zajra hasonlít és ezek az ordítások. Soha, nem tudok aludni tőlük rendesen. -
Mondja, a legutóbb tapasztalt vékonyka, bántóan magas hangon, amely még mindig olyan, mint ha több irányból is hallanád

Melinda:
Minden, a legnagyobb rendben zajlik és sokáig nem is észlelsz semmi furcsaságot. A férfi és a lány ekkora, már kimentek az étteremből és úgy általában az egész helyiség kezd kiürülni. A gimnazisták többsége a sátorba ment, még a vacsora idő végeztével eltűntek a törzsvendégek is.

Serah & Melinda:
Egyszer csak elhallgat, a hangos zene majd ugyan abban a pillanatba kihunyna a fények, és meghalljátok a szél ostromolta ablakok zaját, az eső cseppek hangos kopogását a tetőn, nem sokára pedig a villámok dörgése is eljut hozzátok. Melinda pillanatok múlva érezni kezdi, hogy nedvesség csöpög az arcába, amitől úgy tűnhet, az álma valóra vált. Látni, szinte semmit se lehet csak néha, világít be, egy-egy kósza villám fénye. Serah, ennek a halovány derengésénél döbbenten veheti észre, hogy a fiú eltűnt mellőle, bár rossz látási viszonyok miatt még akár a terembe is lehet.

Dianna & Milo:
Titeket elnyelt a köd, a megbeszéltek szerint kimaradtok pár körből.

Tárgy: Re: Blood+ Motel Csüt. Nov. 29, 2012 10:02 am

Kezd egyre irritálóbb lenni a zaj körülöttünk, de ez engem most pont nem érdekel hiszen sokkal jobban leköt a vékonyka kis srác akit éppen most próbálok meg kifilozofálni. ~Olyan törékenynek tűnik, mintha porcelánból lenne, ha hozzáérek összetörik...de valahol érzem, hogy mégsem olyan gyámoltalan...furcsa... Olyan aranyos...vajon a viselkedése miatt?De valahogy olyan ismerős...miért akarok segíteni neki?~ gondolkodom el miközben figyelem ahogy a nagyobb hanghatásokra összerezzen. Látom, hogy szavaim után kicsit felenged amitől én is jobban érzem magam. ~ Van valami kifejezetten furcsa....nem is...ijesztő...nem...fenyegető ebben a srácban...ÁHH UGYAN! Biztos csak behaluzom...lehet tényleg kéne valami gyógyszer, mert ha így folytatom...~ fejezem be a gondolatmenetem. Megint megszólal és én még mindig úgy hallom mintha mindenhonnan jönne a hangja mire megrezzenek ~Csak fáradt vagy Serah...csak fáradt...csak is ez lehet a magyarázat...hehe~ fut át az agyamon, hogy megnyugtassam magam majd válaszolok neki.
-Teljesen egyetértek, engem ezzel a "zenével" vallatni lehetne úgy személy szerint...Amúgy...Hogy hívnak? - fejezem be mondandóm egy kérdéssel majd tovább figyelem a srácot pár másodperc múlva azonban minden fény kihuny és a zene is elhallgat. Csak a vihar zajait hallom bár nem igazán van rám hatással, őszintén szólva még meg is nyugtat. Behunyom a szemem majd sóhajtok egy mélyet és lassan ismét kinyitom éppen mikor villámlik egyet. A pillanatnyi félhomály pont elég ahhoz, hogy észrevegyem, hogy a fiú eltűnt. Teljesen lefagyok. ~Hova tűnt? Nem mehetett el ilyen gyorsan! Hallanom kellett volna a lépteit! Ennyire rossz lenne az elmeállapotom? Ennyire magányos lennék? Heh, ez hülyeség...eddig sem kellett nekem senki, ezen felül eddig még sosem tapasztaltam ilyen jelenséget...Ennek igazinak kellett lennie! De mégis...~ elkezdtem remegni majd térdre ereszkedtem és átöleltem magam. Rémületemben kitágulnak a szemeim. ~Nem...Ez nem lehet...Ez valami rossz vicc, csak az lehet nem?~ gondolom majd egyik kezemet lassan a fejemre teszem majd lassan felállok.
-Na ne szórakozz velem... - mondom halkan miközben lehajtom a fejem.

Hozzászólások száma : 22 Join date : 2012. Sep. 20.

*A zaj kezdet határozottan idegesíteni, egyszerűen közröhej, hogy üvölteni kell ahhoz, hogy meghalljam, hogy mit kérnek. Legszívesebben lehallkitattam volna a zenét, mert ebben a ricsajban nem lehet megmaradni, a saját gondolataimat nem hallom. A pulton szabályosan egymáshoz koccantak az üvegek és a poharak. Nem tudom, hogy miért kell ennyire üvöltetni ezt a zenét, de ahogy észre vettem a vendégek kifejezetten élvezik és nagyon jól eltombolnak rá. Kezdet nagyon elszabadulni ez parti és a néha be-be néző felügyelő tanárnak ez fel sem tűnt, azaz szerintem észre se akarta venni.
Két kiszolgálás között teljesen véletlenül néztem ki az egyik ablakon és láttam meg, hogy villámlik, ettől automatikusan görcsbe rándult a gyomrom. Nem egészen értem, hogy miért, de úgy érzem, hogy ez rossz előjel. Nagyon nem szeretném, hogy az megtörténjen mint ami a hallucinációmban, de ha az eddigi tapasztalatból és a megérzésemből indulok ki akkor itt ma nagyon sokan fognak meghalni. Rémület fogott el ahogy erre gondoltam és próbáltam nagyon gyorsan elhessegetni az efféle gondolataimat.
Ahogy egyre gyorsabban telt az idő és nem történt semmi különös vagy éppen rossz dolog kezdtem én is megnyugodni, hogy ez csak az elmém szüleménye és semmi természet feletti nem fog itt ma történni. Különösebben ez akkor sem változott mikor kezdet kiürülni a hely hiszen örültem neki, hogy végre leülhetek egy kicsit és csak úgy nézhetek ki a fejemből. Egy kávé társaságában ültem és néztem a majd, hogy nem üres termet, egy percre eszembe jutott, hogy vajon hova tűnhetett az a furcsa goth pár, de aztán erre sem gondoltam sokáig mivel úgy voltam vele, hogy biztos ők is ott vannak ahol a többi diák vagy haza mentek, meg is tudom érteni őket.
Rettenetesen megijedek és ejtem ki a kávés csészét a kezemből mikor a zene elhallgat és a világítás is bemondja az unalmast. Majd, hogy nem reszketve állok fel és dőlök neki a mögöttem lévő falnak. Az, hogy a villámok néha-néha bevilágítanak a terembe nem segít sokat a helyzeten hiszen épen, hogy csak egy pillanatra lesz tőle világosság ennyi idő alatt pedig lehetetlen bármit is észre venni.
A rémületemet pedig fokozza az, hogy megérzem a nedvességet az arcomon. Automatikusan kapom a kezemet oda miközben próbálok észre venni bármilyen árnyat vagy mozgást a teremben. Sikerül visszaidéznem magamban, hogy mi is jön elvileg ez után és cseppet sem nyugtat meg az a tény, hogy elvileg perceken belül két a jó isten se tudja milyen lény fog itt hadakozni, én pedig bezizzenek és hős megment öt akarok játszatni.*

Hozzászólások száma : 19 Join date : 2012. Oct. 01.

Serah és Melinda:
A pillanatnyi sötétséget hamarosan apró fény csóvák tömege szakítja meg, miközben a csönd fátylát durva kiáltások szakítják át. Az elem lámpák, és a kintről beszűrődő villámok gyér villanásai közepette, változó nagyságú árnyaknak tűnnek az emberek, akik vagy nyugtalanul mocorognak, vagy épp mozdulni se mernek félelmükben.
- Minden rendben van! Csak semmi pánik! Egy kis vihar zavarta meg a bulit, a tulajdonosok gondolom nem sokára visszakapcsolják az áramot. - Hallatszik, egy kissé halk, rekedtes még is nyugtatónak tűnő férfi hang. Serah felismeri benne a felnőtt férfi kísérő hangját, aki végül is elráncigálta ide, Melinda azonban nem tudja, hogy kiről is van szól.
Eközben a mellette lévő felnőtt nő, körbe megy a helyiségben és bevilágít a sátorba is, hogy megszámolja a diákokat, továbbá ellenőrzi azt is, hogy mindenki rendbe van-e. Közben, egy újabb szereplő is feltűnik a színen, egy rémesen öreg nő személyében. Sokat nem igazán lehet most látni belőle, bár rózsaszín kardigánja szinte világít.
- Jól vannak? Elnézést, a kellemetlenségért, mindjárt intézkedünk. A férjem, már dolgozik is a generátoron. -
Mondja nyugtatóan, ám ez nem segít semmit. Minden egyes becsapódó villámnál újabb és újabb sikolyok hallatszanak.

Serah:
Kevés ideig tudsz az őrületedben elmerülni, nem sokára oda jön hozzád a tanárnő, és kedves hangon megszólít.
- Jól, vagy? Félsz viharoktól? Nagyon, elbújtál itt a sarokban. -
Mondja, majd leül melléd éppen oda ahol korábban a fiú ült. Megpróbál rád mosolyogni, és tudod, hogy ez azt jelenti nem fog békén hagyni.
- Egyébként, hol van a fiú akivel jöttél? -
Kérdezi, miközben hol téged bámul hosszasan, hol pedig a terembe zajló eseményeket figyeli és egy pillanatra sem áll meg.

Melinda:
Megijedsz mikor valamilyen folyadék csöpög az arcodba, pontosan úgy mint a látomásodban. Amikor, azonban az ellem lámpa fényénél is megnézed a folyadékot kiderül, hogy csak víz az egész, amely rosszul szigetelt tetőn szivárog át.

Tárgy: Re: Blood+ Motel Vas. Dec. 09, 2012 5:18 am

Egyre több kiáltozást hallani odakintről de ez most egy cseppet sem érdekel, hisz jobban leköt a fejemben kavargó gondolatok rendezése. ~ Valami nagyon nem stimmel itt akár csak a képzeletem játszik velem akár a valóságról van szó. Rossz előérzetem van...és pont most nem hoztam semmilyen fegyvert...persze, a képességemen kívül, de az elég gyenge. Jobb lesz ha minél előbb szerzek valami használhatót vagy...~ itt kizökkentett gondolatmenetemből a tanárnő hangja. Lassan felemelem a fejem majd ráemelem a tekintetem. ~Ez mit keres itt? Honnan a Pokolból teleportált ide?...persze lehet csak túlságosan elgondolkoztam és azért nem vettem észre~ gondolkodom el. Pár másodpercig filózok a válaszon majd megszólalok.
- Csak egy dologtól félek, és az nem a vihar - mondom tömören miközben figyelem ahogy leül mellém, pont oda ahova előbb a srác is és kedves mosollyal rám néz amitől legszívesebben most azonnal elhánynám magam, túl erőltetettnek érzem - pusztán nem szeretem a tömeget...oh, jut eszembe, valaki megkért, hogy kérjek a konyháról egy kést de nem tudom merre van, esetleg ön tudja? - kamuztam be teljesen hihetően abban reménykedve, hogy így esetleg tudok valami fegyvert szerezni anélkül, hogy feltűnést keltenék.
- Fogalmam sincs, mióta elment segíteni annak a lánynak nem láttam, biztos jól szórakozik valahol... - mondom flegma hangsúllyal, érzékeltetve, hogy ha nem akar mást akár el is mehet a dolgára. Meg akarom keresni a srácot és megtudni mi is folyik itt.