George Whasington High School

Tárgy: George Whasington High School Vas. Szept. 16, 2012 9:27 am

Mannhattan egyik középiskolája, amely állami intézethez képest kifejezetten jól felszerelt, sőt egyesek véleménye szerint vetekszik néhány magániskolával is. Különösen híres az iskola újsága, kosár ás atlétika csapata. A biztonság átlagosnak mondható, ami nem jelent semmi jót. Noha, a portásnak nem kell reggelente átkutatni a diákokat, de itt is történnek drogügyletek, verekedések, sőt néha napján súlyosabb esetek is.

Tárgy: Re: George Whasington High School Szomb. Szept. 29, 2012 10:48 am

~Egy új város, egy új suli, egy új lehetőség~ gondolom miközben végignézek az új iskolámon. Kicsit ideges vagyok a környezetváltozástól, de próbálom magam azzal nyugtatni, hogy nem lehet rosszabb mint az előző. Lassan a bejárathoz lépkedem majd kinyitom az ajtót és belépek. Eléggé kihalt az épület mivel még elég korán van, a lépteim visszhangja betölti a folyosót. Utam az igazgatói iroda felé tart ugyanis még el kell intéznem pár papírt. Viszonylag hamar meg is találom és el is intézem a dolgaim. Miután kikerülök az irodából el is indulok felkutatni az új osztályom termét. ~ Mit is mondott a diri melyik terem az? Áh, a 206-os, akkor...hol is van?...Megvan! A 2. emelet~ gondolom végig és elindulok a terem felé. Kis idő múlva meg is találom célom majd megállok az ajtó előtt és veszek egy mély levegőt ~habár valószínűleg még senki sincs bent van itt valami furcsa érzés...mintha ma történne valami...~ gondolkozom majd benyitok. Az első amit megpillantok az a sok pad és az interaktív tábla, kicsit jobb felszerelés mint a volt sulimban. Mivel nem tudom, hogy hova kéne üljek így a válltáskám lerakom a sarokba majd az ablakhoz megyek, rákönyökölök a párkányra és kibámulok rajta.

Hozzászólások száma : 2 Join date : 2012. Jun. 23.

A csendet csupán néha zavarta meg a kintről jövő autók kipufogójának, vagy fékjeinek a zöreje, ennek ellenére már nem aludtam. Tudtam, hogy még felesleges megmozdulnom, mert korán van. Amúgy sem szerettem volna elmozdulni a helyemről, mert úgy éreztem egy kis mozdulat is elég ahhoz, hogy a meleg takaró hidegnek tűnjön. Ám nem ez volt az egyetlen dolog ami foglalkoztatott hanem annak az oka amiért így hajnalok hajnalán már fent voltam. Egy álom volt, de már nem sok mindenre emlékeztem belőle pedig csak pár perce riadtam fel rá. Most mégis olyan minta évekkel ezelőtt lett volna. Csak egy emlékkép maradt meg belőle, de az is homályos volt így hiába koncentráltam nem tudtam felidézni. Mikor világosodni látszott felültem a meleg ágyban és rögtön megéreztem mennyivel hidegebb van a szobában. Nem sokat törődtem vele inkább kikeltem és a fürdőbe sétáltam és megmostam az arcom. A tükörbe nézvén láttam, hogy kissé kialvatlanul festek, de sosem volt probléma. Az iskolában úgy sem fognak sokan megnézni, sőt inkább olyan vagyok akár egy szellem aki ott van, de senki sem látja. Bár én nem küzdök azért hogy felfigyeljenek rám és végképp nem akarom hogy feltűnést keltsek,. Megmosakodva jöttem ki a fürdőből a szobába ahol egy farmert kaptam fel és felülre egy laza fekete szöveggel ellátott pólót amire rávettem egy kapucnis szintén fekete pulcsit. A lábamra felhúztam a sportcipőm, majd a táskámhoz léptem. Mivel tegnap bedobtam a könyveket ezért nem volt sok dolgom, csak felkapni a vállamra. Kifelé menet az előszobai tükörbe nézve megigazítottam a hajam, majd felhúztam a fejemre a kapucnit és körülnéztem. Természetesen senki sem volt itthon rajtam kívül… ezt már kezdtem megszokni, és nem is vártam már el, hogy legyen valaki akinek azt mondhassam, hogy nemsoká jövök. Sőt azt sem, hogy azt válaszolja, hogy vigyázzak magamra. Mások szemében ez talán egy alap, de nekem már az volt a megszokott ha nem volt velem senki sem. Magam után bezárva az ajtót indultam a a buszmegállóba ahol nem kis tömeg fogadott. A legtöbb felnőtt ember volt mivel errefelé nem annyi velem egykorú gyerek járkált, főleg nem egyedül, de azért egy kettőt láttam még ilyen korán is. Ám nem vettem tudomást sem a korombeliekről sem az engem árgus szemekkel néző felnőttekről. Páran ismerték az anyámat a többi pedig a hajam különc színe miatt vetett rám nem éppen kedves, vagy szeretetteljes pillantást. Ám amikor rájuk néztem egyenest a szemükbe ők szinte rögtön másfelé tekintettek. Sosem értettem miért ilyenek még azok is akik talán két szót sem váltottak vele, de azt hinné az ember hogy ezt hívják előítéletnek és én sem tartom magam túl barátkozó és jólelkű fiúnak. Ahogy ezen töprengtem a busz is beállt és felpattantam. Mivel három megállót kellett mennem ezért a hátsó ajtóhoz sétáltam és a helyemre ültem. Szokásommá vált, hogy ide ülök és akik gyakran jártak ezzel a busszal tudták is. valahogy kezdett olyan lenni mintha ez lenne a törzshelyem, vagy valami ehhez hasonló. Gyorsan az ablak felé fordítottam a fejem és néztem ahogy elindul a busz míg azon morfondíroztam ma hogy élem túl az iskolát. A harmadik megállóig fel sem keltem a helyemről, majd mikor megállt a busz leugrottam róla és rögtön a suli felé vettem az irányt. Nem volt tervben, hogy mást is csináljak ezért jobbnak láttam most is a lehető leggyorsabban elfoglalni a helyemet a padban aztán a lehető legkevesebb figyelmet szentelve a napnak átvészelni ezt a rám váró hét órát. A 206-os teremhez érve valami nem stimmelt. Nem tudom miért de egy pillanatra megálltam mielőtt benyitottam volna. Mintha valami más lenne mint általában, de nem tudtam elképzelni mi az és úgy hittem butaság is. Tekintettel arra, hogy ilyenkor egy lélek sem jár a teremben, sem a környékén. Ám az ajtót kinyitva egy nem éppen kellemes képként jutott a tudatomba, hogy ma nem vagyok egyedül a teremben. Valaki, vagyis ez a lány már korábban itt volt. lecövekelve néztem a lányt egy két másodperc erejéig azt sem tudva mit csináljak. Számomra ez nem volt megszokott dolog, sőt egyszerűen felfoghatatlan. Azonban a tudatom végül újra a normális kerékvágásba lendült és köszönés nélkül a helyemre mentem, majd letettem a táskám és ledobtam magam a helyemre. Talán a legjobb ha tudomást sem veszek róla és akkor esetleg nem kel szóba elegyednem vele. Bár eléggé feltűnő lehetett, hogy bejöttem, így a legkisebb esélyét sem láttam annak, hogy kerüljem el. De talán lesz olyan szerencsém, hogy azért mert nem köszöntem bunkónak titulál…

Tárgy: Re: George Whasington High School Szer. Okt. 03, 2012 6:40 am

Az autók sokaságát figyeltem mikor hirtelen kinyílt az ajtó én pedig hirtelen zavaromba nem tudtam mit csináljak. Hallottam, hogy beljebb jön majd ledobja a táskáját a földre és leül. Fel sem tűnik, hogy nem köszönt. Lassan ránézek, szólásra nyitom a számat ám ekkor észreveszem azt a nem mindennapi aurát ami őt járja körül, olyan ismerős, olyan szomorú. A srác arcát kezdem el fürkészni majd halkan megszólalok.
-Szia...Serah vagyok, én vagyok az új osztálytárs, bár szerintem ez egyértelmű - mondtam lágyan. A fiú egyáltalán nem tűnt esetlennek ám én mégis úgy éreztem, hogy ha máshogy szólok hozzá összetörik. - Hogy hívnak? - kérdeztem majd a padja mellé sétáltam miközben még mindig az arcát fürkésztem. Akaratlanul is kimondtam az első dolgot ami eszembe jutott.
-Miért emlékeztetsz annyira a magányra és a bánatra? Miért emlékeztetsz ennyire... - hirtelen a szám elé kapom a kezem. ~Biztosan hülyének fog nézni, nyehee miért vagyok ennyire szerencsétlen?~ kérdezem magamtól majd hátat fordítok neki. Ám nem bírom sokáig és visszafordulok, volt benne valami ami megfogott, talán ez az elhagyatottság.