Melinda West

Név, (Becenév): Melinda West
Születési hely, idő: New York, Bronx 1992. január 23
Kaszt: Különleges
Lakhely: Változó
Egészségi állapot: Enyhe allergián kívül teljesen egészséges.
Foglalkozás: Tanuló, pincérnő
Szakképzettség: Columbia Egyetem - Művészettörténész (Alapképzés)
Nyelvtudás: Anyanyelvi szintű angol.
Hobby: Zongorázás, rajzolás, olvasás, gördeszkázás
Fegyver: Paprika sprey van nála és egy kisbicska
Érdekességek: -

Külső: Melinda alacsony termetű és nagyon vékony lány, kicsit fiús testalkatú amit tetőz az, hogy öltözködési stílusa is néha inkább fiús mint sem nőies. Haja eredetileg barna volt, de nagyon régóta festeti így az már a vörös és a narancssárga közötti összes árnyalatban pompázott, szemei barnák, mindig erősen sminkeli magát általában a citrom és narancssárga különböző árnyalataival. Öltözködésben a laza stílust szereti, szoknyát nem hord inkább a szűkebb fazonú farmerokat szereti és a mintás pólókat, a szegecses torna cipőkért pedig oda van. A divatot sosem követi, egyéni stílusa van.

Jellem: Melinda nagyon karakán lány, akit a természet elég nagy akarat erővel és makacssággal áldott meg, szinte nincs olyan ember akinek ne merne vissza szólni, de ha valaki kivívja a tiszteletét és egyenlő félként tekint rá akkor azért akár ölni is képes lenne. Mindig is nagyon élet vidám volt és még kötelességeit sem szereti nagyon szigorúan venni inkább a laza, nyugodtabb élet felfogás híve ami a gettóban ragadt rá, nem azaz izgulós természet inkább mindenben próbálja megkeresni a jót és próbál minél kevesebb dolgon idegeskedni. Jó értelemben véve elég örült lány, aki minden bolondságban benne van, persze ésszerű keretek között.

Előtörténet: Bronx egyes területei sosem a közbiztonságáról voltak híres vagy arról, hogy könnyű lenne ott a túlélés. Két választási lehetőséged van: erős vagy és túléled, vagy gyenge vagy, de akkor készülj a halálra. Ha nem elég ügyesen és agyafúrtan élsz, és nem jól veted a kártyáidat, nagyon hamar egy pisztoly csöve előtt találhatod magadat, vagy egy kést érezhetsz a torkodnak feszülve. Pont itt kell hálát adnod a sornak minden egyes percért, amit élve töltesz el. Nem könnyű Bronxban felnőni egy gyereknek sem, hiszen jó példa itt aligha van, de rossz példa annál több: drog, prostik, késelések, fegyverek. Ha szerencsés vagy, akkor túléled, de azt jó, ha tudod, hogy rendőrt ide felesleges hívnod, hiszen vagy nem jönnek ki, vagy pedig csak látszatot imitálva tucat magukkal kiérkeznek ugyan, de egy kisebb enyje-bejnye után el is tűnnek és minden megy ugyanúgy mintha mi sem történt volna. Kemény világ ez, ahol az életképtelen, gyenge elpusztul, az erős, életképes pedig a felszínen tud maradni, de neki is ehhez szerencse kell és tudni kell a megfelelő kártyákat a tökéletes pillanatban kijátszani. Nem más ez tulajdonképpen, mint egy stratégiai játék, ahol a tét az életed.
Ebbe a kicsit sem éppen tökéletesnek mondható világba született bele 1992. január 23-án Melinda West. Minden komplikáció és baj nélkül jött a világra édesanyja, Anne West legnagyobb örömére, bár fájdalommal a szívében, hiszen élete szerelme pont azért hagyta el, mert teherbe esett. Nem hagyott mást maga után, csak egy nagyobb összeget, amit az asszony gondosan eltett lánya 18. születésnapjáig, hogy a lány akkor arra használhassa fel, amire szeretné.
Melinda első éveit nagyon elevenen töltötte, az óvónőknek egy perc nyugta sem volt a kislánytól, hiszen az mindig csintalankodott és rosszaságon törte a fejét, nagyon mozgékony kislány volt már a korához képest is. Pont emiatt az elevensége és elég karakán stílusa miatt Anne sokszor hallotta azt a panaszt az óvónőktől, hogy a kislány összekapott a csoporttársaival és kisebb verekedés is kitört köztük, de ezek sosem voltak komolyak, amolyan gyerekes kis erőfitogtatások voltak. Enyhe allergiája is az óvodás évei alatt jött elő, főleg akkor, amikor az udvaron játszott a többiekkel, vizsgálatok során derült ki, hogy a lány ebben szenved, amit a parlagfű okoz.
Kisiskolás volt, mikor édesanyja újra szerelembe esett egy férfiba, ezzel teljesen felforgatva az életüket, mivel a férfi nagyon hamar oda is költözött hozzájuk. Melinda elég sokat nézte végig, ahogy a nevelőapja a drogot rejtegette, vagy ha éppen édesanyja dolgozott, akkor a férfi milyen nőcskéket vitt fel a lakásra, vagy éppen mi lett a következménye egy-egy fékevesztett bulinak. Sokszor volt tanúja annak, ahogy a férfi összever valakit vagy éppen annak, hogy nevelőapját verik szinte holtra és törik össze a berendezést a bulira meghívottak a parti kedvéért egyfajta hangulatfokozásként vagy éppen bosszúállásból egymás fején, de a késelések sem voltak ritkák. Ilyenkor Melinda mindig félve húzódott be plüssmackójával a szobájában lévő szekrénybe és hallgatta a kintről beszűrődő zajokat, de ilyenkor kimozdulni soha nem mert a biztonságot nyújtó szekrényből. A nevelőapja persze gondoskodott arról is, hogy a lány befogja a száját, és egyszer se jusson eszébe anyjának szólni arról, hogy mi történik otthon. Nagyon sokszor fenyegette meg a kislányt, de isteni csoda talán, hogy tettlegességig a dolog sosem fajult, csak néha-néha csattant el egy vagy két pofon a nyomatékosítás kedvéért. Természetesen ezekről Anne sosem szerzett tudomást, hiszen a férfi nem beszélt ezekről, ahogy a partikról sem, Melinda pedig félt attól, hogy büntetést fog kapni, ha beszél édesanyjának arról, hogy mi folyik a háta mögött. A nő arról sem szerzett tudomást soha, hogy szerelme minden egyes buli alkalmával fűvel-fával megcsalja.
A lány, mikor bekerült a középiskolába, nagyon keményen kezdett el tanulni, hiszen tudta, hogy ebből a nyomorból csak úgy lehet kitörni, ha tanul, egyetemre megy majd, és ahogy lehetősége nyílik rá, elkezd dolgozni az iskola mellett, hogy mihamarabb elköltözzön otthonról. Bőven elég példa volt neki nevelőapja rossz élete és ő nem akart ilyet élni, hanem jobbat, szebbet, és tudta, ezért keményen meg kell dolgoznia. A középiskolai tanulmányait színötössel végezte minden félévben és évben. Ha akadt egy kis szabadideje a tanulás mellett, azt rajzolással, festéssel töltötte vagy gördeszkázással, és ha nem volt otthon senki, akkor édesanyja régi zongorakottáit vette elő és játszotta élvezettel a benne lejegyzett műveket. Baráti körét azok a fiatalok alkották, akik a parkokban vagy más egyéb közterületeken gördeszkáztak. Ők tanították meg a lányt erre a sportra és a túlélésre a gettóban. Ha tehették és össze tudtak dobni egy kis pénzt, akkor elmentek egy hétvégre kempingezni vagy kirándulni Bronxon kívülre. Olyankor nagyon jól mulattak és minden gondjukat, bajukat elfelejtették. Külsején alaposan meglátszott a baráti társaságának mivoltja és az, hogy hol nőtt fel, ahogy a stílusára is nagy behatást gyakorol a gettós élet, de szerencsére a viselkedésében nem negatívan jelenik ez meg. Nagyszájú, makacs lány lett, akinek elég nagy öntudata van és hatalmas élni akarása.
Ahogy betöltötte a 18-at, és édesanyja átadta neki azt a pénzösszeget, amelyet apja hagyott ott nekik, azt félrerakta és örömmel konstatálta, hogy a pénz ugyan nem elég ahhoz, hogy meg is éljen belőle, de arra pont elég lesz, hogy a tandíjat kifizesse. Melinda életében először a 18. születésnapján hallott édesapjáról, hiszen addig anyja nem emlegette a férfit a lánynak. Melinda mélyen elítélte a férfit, hiszen otthagyta őket a sorsukra, azt a nőt, akibe elvileg szerelmes volt és a saját gyermekét is. Sosem kereste őket, de még egy árva levelet sem írt soha, és ez a fiatal lányt nagyon bántotta, de mint mindenen, ezen is hamar túltette magát, vagy legalább is nem mutatta érzelmeit ebben a témában. Azt elhatározta, hogy ha édesapjával valaha is összetalálkozik, akkor kegyetlenül számon fogja kérni tetteiért, bár megkeresni egyáltalán nem akarja. Születésnapja alkalmából meglepte magát egy tetoválással, amit ő és édesanyja fele-fele arányban álltak. A csípőjére került, így az mindig takarásban van, bármilyen ruhadarab is van rajta. Az ábra egy rózsa fejét ábrázolja, habár kicsit sablonos, de ez az ő és édesanyja kedvenc virága is. Ez a lány számára egyfajta emlék, egyfajta emlékeztető arra, hogy édesanyjára mindig számíthat és hogy köztük nagyon jó a viszony.
Hamar sikerült munkát vállalni az iskola mellett, mint pincérnő, munkahelyén talált rá a nagy szerelem egyik törzsvendégük személyében. Az ifjú Westnek már az első találkozásukkor meg tetszett Jeremy, de nem mert kezdeményezni így nagy öröm volt neki mikor a férfi hívta el egy randira. Ha bár kapcsolatuk nem éppen hasonlít egy normális párkapcsolatra, a fiú mindig kihúzza a lányt a bajból bizonyos dolgok fejében, és ha bár más már régen elhagyta volna Jeremy-t Melinda nagyon szerelmes így szinte egyszer fordult meg az a fejében, hogy szakítson. Melindát végül kitűnő tanulmányi eredményének hála felvételt nyert a Columbiai egyetemre.

Képessége: Képesség elszívás: Képes mások képességeit magába szívni és meghatározatlan ideig tárolni. Erejét még egyáltalán nem tudja használni és létezéséről sem tud, ennek oka az, hogy még nem találkozott képességgel rendelkező emberrel így még lehetősége sem volt arra, hogy képessége akár csak véletlen működésbe lépjen.

Avatar: Hayley Williams

Rövid leírás: Igazi élet vidám lány aki ellenére is megfelel a legtöbb New York ember értékrendjének, hogy a gettóba nőtt fel. Képessége miatt jobb vele vigyázni hiszen kezelni nem tudja mivel létezéséről nem is tud és elég egy rossz helyen rossz időben történő pillanat és az embernek kellemetlen meglepetésben lesz része.

Előzetes egyeztetést követően elfogadva!