Ivan Petrovics Borka

Név (Becenév): Dr. Ivan Petrovics Borka
Születési hely, idő: 1933. február 28 Lengyelország, Varsó
Kaszt: Különleges
Lakhely: New York, Agglomeráció
Egészségi állapot: Testileg teljesen egészséges az elme állapota azonban vitatható.
Foglalkozás: Egyetemi tanár.
Szakképzettség:
Sorbone egyetem – Művészet történész
Yale egyetem – Pszichológus alapdiploma
Yale egyetem – Orvos doktori diploma
Whasingtoni C.I.A Parancsnokság - Ügynöki képzés
Columbia egyetem – Orosz zene művészet doktori képzés.
Nyelvtudás: Perfektül, beszél Angolul, Franciául, és Oroszul, középszinten elboldogul az olasszal, spanyolal és a latinnal is. Néhány szót tud, japánul és vietnámiul amit ázsiai utazásai során szedett magára.
Hobby: Gitározás, zongorázás, főzés.
Fegyver: ő maga a fegyver...
Érdekességek: Súlyosan klausztrofóbiás, rosszul van a szűk helyeken és bezártságtól megvadul. Rajong a nyershúsért kedvenc ételei tatár beefsteak és a sushi. A legnagyobb félelme saját maga.

Külső: Hősünk majd nem 180 centi magasra nőt, nagyjából 90-95 kilógram súlyú, izmos testalkatú férfi. Noha, már jóval túl van a a hatodik x-n a képessége miatt, középkorúnak néz ki. Barna haját többnyire vállig érőre növesztve hordja, és csak néha vágatja le rövidebbre. Szakálla nincs, de nem szokott túl gyakran borotválkozni.A szeme kék színű, amelybe őrült csillogás látható. A testét több sebhely borítja, amelyek közül a jellegzetesebb az arcát átszelő vágás nyom. Öltözködésére nagy gondot fordít, mindig alkalomhoz illően öltözik, a ruhadarabjai elegánsak és tiszták.

Jellem: Iván egy rendkívül zárkózott és nehéz egyéniséggel megáldott férfi. Mivel jóval intelligensebb az átlag embereknél, ezért teljesen soha se tudott beilleszkedni, és helyzetét tovább rontja az utóbbi időben egyre súlyosabbá váló metamorfózisa is. A magányhoz való vonzódása, szinte már-már betegesnek mondható, és mára gyakorlatilag lehetetlenné vált hogy érzelmi alapú kapcsolatot tudjon kialakítani másokkal. Ha még is kötődni kezd valakihez, a ragaszkodása lehet túlzó sőt mivel nem tudja hagyományos szociális helyzeteket kezelni akár beteges is. Legfőbb hibái hogy hajlamos az arroganciára, időnként öntelt, és persze a már fentebb leírt antiszociális viselkedés. A benne fejlődő őrületet, udvarias viselkedéssel, és kellemes modorral leplezi. Ezeket, mindenek elé helyezendő erénynek tartja, a hiányukat gyakorta megtorolja.


Előtörténet:
A réten, magányosan álló, véres szájú farkas. Sokaknak semmit se jelent már a motívum és számomra se több már mint megfakult szimbólumul, amely konok iróniával tekint le rám a nappali falán lévő pajzsdíszről. Pedig, mikor gyerek voltam, a családunk ősi címerének még komoly jelentése volt. Emlékemben még ott él, az Orosz - Lengyel határon lévő hatalmas vár, a fényes udvartartás, valamint a nagyapám nevének említése kiváltotta rettegés, és a mélységes tiszteletre amellyel körülvett bennünket. A Borka kastélyvolt gyerekkorom boldog és békés szigete, ahol együtt élhet a család, ahol mindenemen meg volt és nem kell tartani senkitől se. Az erős kezű öreg halála után, azonban a dolgok drámai fordulatot vettek. Apám, és nagybátyáim nem kívánták tovább, az előnytelen helyen fekvő, költséges épület monstrumot megtartani inkább eladták és szét költöztek az országban. Mi pedig egy neve nincs kis városba költöztünk, ahol a több hektáros birtokunk és a hétvégi házunk volt. A család élete itt is boldog volt, egyszerűen éltük a gazdagok, kellemes mindennapjait. A rokonaim, nagyon szerettek és rengeteget foglalkoztak velem. Testvérem soha se született, nem tudom miért, de igazából nem is vágytam arra hogy bárkivel is osztozkodnom kelljen az életem bőkezű adományain. Azonban ahogyan lenni szokott minden jónak vége szakad egyszer. Egy hideg téli napon, egyenruhába öltözött emberek egy csoportja rontott ránk, különös számomra akkor még ismeretlen nyelven, vagy inkább nyelveken beszéltek és nem kegyelmeztek. Nem, tudtam azt se hogy mit akarnak, az arcuk homályossá vált az évek során, csak a torkolat tűz villanásának képe, és szüleim élettelen testének tompa puffanása földön ami megmaradt a fejembe. A szolgálók szerencsére még időben kimenekítettek bennünket és birtokunkra törő orosz katonák se akartak egy gyereket megölni így életbe maradtam. Ez az élmény egész életemre ható mély nyomott hagyott bennem és akkor határoztam el, hogy soha többet nem mutattok gyengeséget.
Az engem ért tragédia után, újabb sokként ért hogy a Franciaországba élő nagybátyámhoz kellett költöznöm, mert közelebbi rokonaim nem voltak hajlandóak befogadni. Akkor még alig beszéltem a nyelveket az oroszon kívül csak angolul tudtam valamennyire, továbbá komoly nehézséget okoztak a kulturális és életviteli különbségek. A családunkban, mindenki orosz volt, a nagybátyám azonban egy ázsiai nőt vett feleségül ami számomra akkor még felfoghatatlanul nagy bűnnek tűnt. Egy évig megszólalni se voltam, hajlandó és csak nagyon nehezen tudtam beilleszkedni, ebbe a különös újvilágba. A beiskolázásom is veszélybe került, de ők nem adtál fel hogy amennyire lehet meggyógyítják a lelkemen keletkezett sérüléseket. Először is nem hagyták, hogy bezárkózzam és legkiválóbb nevelést biztosították a számomra, hogy ne legyen hátrányom majd a többi diákjával szemben. Az irányításuk alatt kibontakozott a bennem rejtőző művészeti tehetség, és hamarosan megtanultan franciául is. Bár eredetileg magán tanuló voltam, de hamarosan legjobb magán iskolákba írattak be A várakozásaim ellenére itt egyáltalán nem voltam hátrányban, a többiekkel sőt hamar kiderült hogy sokkal több bennem a lehetőség, mint bárkiben az évfolyamomban. Akármilyen tantárgyról is volt szó mindig kiválóra vizsgáztam belőle, és párosával szökdeltem át az évfolyamokon.. Amilyen, sikeres voltam a a tanulásban, éppen olyan sikertelen voltam a magánéletemben, és az emberi kapcsolatok kiépítésében. Az iskolában, magányos voltam amolyan különc stréber, a nyári szünetekben pedig, a nagynénémtől kaptam kemény leckéket, a etikettből, kardvívásból és művészetükről, ezért nem volt időm az ilyesmire. Meglepő módon, nem is éreztem soha vágyat az iránt hogy társaságom legyen. Egyszerűen olyan érzésem volt, mint ha hiányozna belőlem, az egészséges empátia és mivel a korombeliekkel nem tudtam, az engem érdeklő témákról beszélni, csak távolból figyeltem őket és elemeztem a viselkedésüket.
Az elszigetelődésemmel párhuzamosan, kezdtem megérezni hogy legbelül mint ha valami szörnyűséges erő lakozna benne. Azok egy átlagos pszichiáterek, ezt skizofréniának mondanák pedig arról valójában szó sincs, én inkább úgy mondanám hogy a szüleim halála miatt agresszió felerősítette azt a belső démont, amely minden emberben ott lakozik. Az első valódi élményem ezzel kapcsolatban tizennégy éves koromra tehető. A házunk örül volt egy kóbor kutya, aki folyton ott lófrált és egyszer megfigyeltem ahogy a gyerekek kegyetlenül elverik. A dolog hihetetlenül felizgatott és másnap én is megkerestem hogy ártsak neki, de amikor szemébe voltam képtelen voltam rá, de heves gyűlöletet kezdtem el érezni az őket bántalmazó társaság után. Azon, a nyáron mindegyiküket megkerestem, és mindegyiküket bántottam. Komoly baja szerencsére senkinek se lett, de ez inkább csak szerencse volt, ha jól emlékszem legalább ketten is kórházba kerültek. A tettemet nem bántam meg igazán, még is sokként ért a felismerés, semmivel se vagyok jobb mint akik szüleimmel végeztek. Az elkövetkezendő években, keményen tréningeztem magamat, és igyekeztem uralmat nyerni a bennem tomboló erőszakos vágyak felett. Az kimeneteli vizsgáim természetesen kitűnőek lettek, és sorba álltak értem, az egyetemek
A Franciaország legpatinásabb egyetemén folytattam a tanulmányaimat ahol három kemény évet töltöttem. Ezt követően, Amerikában a Yale egyetemen folytattam orvosi előkészítő később orvosi tanulmányokat. Iszonyatos, fiatalon huszonhárom évesen már orvosnak mondhattam magam és rezidensi állást kaphattam volna ha ez egyezik a céljaimmal. Megéltem volna, ha összeteszem a két kezemet akkor is. Sőt a családi vagyonnal hátam mögött akár még politikai pályán is esélyem lett volna. Én azonban nem kisebb célt tűztem ki magam elé, mint hogy megtaláljam a szüleim gyilkosait. Ezért jelentkeztem C.I.A. Kiképző programjába, ahova természetesen azonnal felvettek. Néhány év alatt az egyik legjobb eredményeket produkáló ember lettem és komolyabb ügyeket is rám bíztak. Jó nyelvtudásom és kiváló modorom miatt, a francia külügyminisztériummal együtt működve nemzetközi bűncselekményekben nyomoztam, nagykövetek védelmét láttam el, később pedig a méreggel történő gyilkosságok szakértőjévé váltam és orosz ügynökökre vadásztam. A bennem lappangó őrület ellenére, akkor még nem voltam annyira elvadulva mint manapság, és minden pszichológiai teszten sikeresen átmentem, igaz a feletteseimnek később egyre több kétség támadt a munkámmal kapcsolatban. Gyakorlatilag teljesen olyanná váltam, mint azok a szörnyeteg akikre én is vadásztam, a különbség csak az volt hogy én a jó oldalon álltam. Sok időt szenteltem, az életemet megkeserítő személyek utáni kutatásnak is. Sajnos, azonban évekig nem találtam semmit és már kezdtem feladni reményt amikor véletlen az utamba sodorta őket. Egy macerás ügy miatt, kellett beépülnöm, egy különböző nemzetiségű férfiakból álló terrorista csoportba és miután hónapokat töltöttem velük, felismertem közöttük azokat akik elvették tőlem az apámat és az anyám. A bosszún nem is váratott soká magára, mihelyst megszereztem bizalmukat rögtön akcióba léptem. Egyszer egy étkezés során kombinált mérget adtam be nekik és akit túlélték azok egy szigorúan titkos C.I.A. Börtönbe juttattam. Szép eredmény volt, de feletteseim más hogy látták és hosszú időre irodai munkára száműztek, majd felmerült a régen várt előléptetés, valamint áthelyezés is.
Aki K.G.B. ügynökökre vadászik, vagy fontos minisztériumi beosztásban dolgozik az előbb utóbb sok ellenséget szerez magának. Másfél évtizeden át, mindig megúsztam kisebb sérülésékkel, de az utolsónak ígérkező nyomozásom végül balul sült el. Egy rutin nyomozásnak indult az egész, egy vegyi fegyverekkel kereskedő fickót kellett elkapni, és nála lévő anyagokat beazonosítani. Az egész azonban egy csapda volt, mire helyszínre értünk a fickót már kinyírták és egy bérgyilkos várt bennünket helyszínen. Az egyik társammal rögtön végzett, én pedig szembe szálltam vele hogy legalább az egyikünk megmeneküljön. Hosszú és kemény küzdelem után, végül végeztem vele, de legnagyobb megdöbbenésemre vérző sebe ellenére feléledt, én pedig torkára tettem kezem hogy megfojtsam és akkor kezdetét vette az átváltozásom. A férfi ereje mint ha belém áramlott volna, és hiába szúrt le az utolsó erejével én még is életre keltem a hullaházban.
Miután, a metamorfózisom megkezdődött, új személyazonosságomat vettem fel és hosszú időre elmenekültem a harmadik világba.. A helyzetemet, pedig tovább rontotta a családi tragédiák újabb sorozata, először a nagybátyámat, majd nem sokkal utána a nagynénémet is elveszítettem, akik mindig legfőbb támogatóim voltak. Az éhhaláltól természetesen, nem kellett tartanom. Az utolsó élő farkasként, reám szált a család minden vagyona, és ingósága, amelyeket már jóval korábban titkos svájci bankszámlákra és fantom cégek tulajdonába helyeztem el. Házam volt Párizsban, villám Velencében, kastélyom Amerikába és kellett Európa több területén. Egy ideig hol itt hol húztam, meg magam elrejtőzve világ elől és csak nem négy évembe telt hogy feldolgozzam a folytonos újjáéledek utáni sokkot. Hamarosan, találkoztam más különleges képességű emberekkel, később pedig felismertem hogy eltudom tőlük az adományaikat ha akarják, vagy ha én szükségesnek érzem, így csillapítva éhségemet és növelve a hatalmamat. Én pedig hamar tökéletesre fejlesztettem, az adottságomat de még mindig érzem hogy erőm határától még messze vagyok és tartok tőle mire leszek képes a következő szintjén.
Én pedig hamar tökéletesre fejlesztettem, az adottságomat de még mindig érzem hogy erőm határától még messze vagyok és tartok tőle mire leszek képes a következő szintjén. Az elmém és gondolatvilágom beérett, öreges lett, a testem öregedése azonban drámaian lelassult ha meg nem is állt teljesen. A lelkileg pedig nem változtam sokat, hiszen mindig is volt bennem egy fajta belsős sötétség, amelyet az átalakulások csak felszínre-hoznak, és segítettek megérteni, elfogadni azt. A kalandok persze, továbbra is volt részem bőven, láttam vietnámot, a vasfüggöny leomlását. Harcoltam a kormány emberei, és a titokzatos szinte csak ködös misztikumban létező hatalmi csoportosulás ellen, mely állítólag fajtámat kívánja védeni. Segítettem azoknak, akiknek a képessége átok volt, párszor meghaltam de mindig túléltem hála az elsőnek megszerzett adottságnak. Jelenleg fiamnak adom ki magamat, és Columbia egyetemen tanítok orosz történelmet és művészeteket.

Képesség:
Képesség elszívás: Képes mások képességeit magába szívni és meghatározatlan ideig tárolni. . Ehhez legalább hat teljes percig érintkeznie kell vele, de egy erősebb személynél jóval többre is szükség lehet. Ha folyamat megszakad akkor nem szerzi meg, az alany képességeit. Az elsőként elszívott erő, időtartalma elméletileg végleges ezen felül további négy erőt képes elvenni. Ezek azonban az újra éledései során, illetve korlát túllépése esetén törlődhetnek. Az erőlényegesen durvább fizikai hatást vált ki a szenvedő alanyokból megeshet az is, hogy hirtelen jött energiamennyiség túlterheli Ivan szervezetét. Ilyenkor akár le is állhat a szíve ami természetesen, az összes többi képesség elvesztésével járna.
Megjegyzés: Az elszívott erők néha elkezdenek újra kifejlődni, esetleg mesterséges módon visszaszerezhetőek, de fejlődést elölről kell kezdenie a szenvedő félnek.

Jelenleg tárolt:

Feltámadás (Alap képesség) : Ivan, halála után a szervezete újra indul de ha nem kap azonnal segítséget akkor bele hal mert szervezete tovább nem regenerálódik. Eddig négyszer volt erre példa, de egyre nehezebben épül fel és képessége fokozatos gyengülést mutat, jelenlegi számításai szerint minimum három évet kell várnia az újabb mutatványra. A folyamat minimális külső elváltozással, és öregedés drámai lelassulásával jár jelenleg ötévente öregszik egy évet.
Megjegyzés: Az újra éledés során minden korábban tárolt képességét elveszíti kivéve ezt az egyet.

Fizikai erő: Hála ennek a képességnek amennyiben elég adrenalin kerül vérébe, hősünk rendkívüli fizikai erőkifejtésre képes. Ez számokban azt jelenti hogy 300 kg súlyt tud 20 méterre elhajítani, vagy maximum 500 kg-t a levegőbe emelni. A fejlett izomzata lehetővé teszik neki, hogy 40 km / h órával rohamozzon, és öt -tíz métert ugorjon.

Fejlett érzékek: Hallása 4 és szaglása 4 szer jobb az átlag embereknél ami azt jelenti hogy már-már ember feletti határokat feszegeti, de kutyákét vagy más állatokét még nem éri el. A látása is némileg élesebb, de ez főleg abban nyilvánul meg hogy szemei érzékenyebb fényre és így jobban lát sötétben, a másik két érzékszervének nyomába se ér. A tapintása, és ízlelése bár szintén kiváló de ezt nem képességének ha nem több éves művészeti és gasztronómia képzésnek köszönheti. [u]

Elfogadva!