Ivan Menedéke

Ha New Yorkot, a Qeens felőli lehajtó felül hagyjuk el, kezdetben álmos kisvárosok sokaságával találkozhatunk. Később, ahogyan egyre ritkábbak lesznek a lakóterületek, és szaporodnak az erdős sávok, különös dologra leszünk figyelmesek. Egy ósdi tábla hirdeti az út mellett, hogy lehajthatunk a Blakstone városkája felé. A kis város, a legtöbb térképen sincsen rajta ami nem csoda hiszen alig néhány utcából áll. Az egyetlen nevezetessége a területén található Willningame birtok. A rajta lévő kúria már több mint százötven éve áll a temető melletti telken az utca vége felé. Régen sokkal nagyobb alapterületet elfoglaló kastélyszerű épületnek mára csak alig az egy harmada van meg mivel ház két ízben is komoly károkat szenvedett, hála az időnek és természeti csapásoknak. Először szinte teljesen újjáépítették de később a tulajdonosok úgy döntöttek, hogy nincsen szükségük ekkora házra. Ekkor bontották le a megrongálódott keleti és nyugati épület részt. Amikor pedig Ivan megvásárolta az ingatlant, a középső részt modern módszerekkel újjáépítették. A helynek meglehetősen rossz híre van a környéken lakók között a környék titokzatos urai mindig is elzárkózva éltek. A környékbeli gyerekek messze elkerülik mivel a hiedelmek szerint démonok, szellemek vagy éppen boszorkányok lakják.

Bár ház szinte alapjaiban az ami volt külsejében megőrizte régies jelleget. A hatalmas jól gondozott parkja miatt pedig még mindig a luxus benyomását kelti. Ezt hatást fokozza a birtokot körülvevő kőkerítés, a kétszárnyú kovácsolt vaskapu valamint a vörös téglaborítás is. A körülötte kialakított parkban több magas művészeti értéket képviselő szobor is megtalálható. Ha az ember pedig élvezni akarja gyönyörűen kialakított még is természetesnek hatóudvart, akkor csak ki kell ülnie valamelyik padra. A kúria mögötti részen nincsen gondozott kert kialakítva, mint ha házat félkörívesen védelmezően ölelné körbe egy kisebb sűrű erdő. Azonban található egy úszó medence és egy kis vendég ház. A kevésbé gondozott részen pedig egy futófűvel benőtt rozsdás ajtón át egyenesen a temetőbe lehet jutni.

Ha belépünk, a házba már érezzük úgy magunkat, mint ha visszautaztunk volna száz évet az időben. A berendezés nagy része régi antik tárgy, amelyet éppen a megfelelő mennyiségben egészíti ki a modern kor kellékei. A falakat gyönyörű (és méreg drága) olajfestmények valamint fényképek díszítik. Minden fele diszkréten elhelyezve különböző antikvitások, régi szobrok, órák stb. lelhetőek fel. Rengeteg növény is megtalálható minden fele, ezzel ellensúlyozva a komor régi módi hangulatot. A földszinten a meleg elegáns sötét színek uralkodnak, amelyek egy felől kényelem érzését keltik az itt élőkben, de tiszteletet parancsoló és elegáns lehet a vendégek szemében. Persze nem hiányzik a modern csúcstechnika sem. A nappaliban házi mozi rendszer hifi torony található. A vendégszobában szintén minden igényt kielégíthető zenei és televíziós eszköz fellelhető. Sőt a fürdőszoba káddal szemközti sarkába is beszereltek egy kisebb plazma TV-t.

Az emeleten már némileg más a helyzet. Itt jóval világosabb színek és barátságosabb hangulat fogad minket. A szűk közlekedőből három háló szoba és egy fürdőszoba nyílik. A fürdőszoba is kevésbé hivalkodó, mint a földszinten, bár ha rádiót akar hallgatni vagy éppen zenét, az ember azt gond nélkül megtehetni. (Az emeleti nagyszoba és a fürdőszoba is hangszigetelt bár a nagy teljesítményű erősítők miatt ez nem minden esetben hatásos.) A legimpozánsabb része az egész kúriának a nagy hálószoba. A nem rég felújított helység mindent tartalmaz, ami a munkához kell, és a pihenéshez kell. A szoba kialakításában akusztikai szempontok is szerepet játszottak és fel lett szerelve szinte mindennel, amivel egy kisebb hangstúdió is rendelkezik.

A ház és medence mögött kialakított kisebbik lakóépület. Korábban cselédségi szállás volt azonban ház méreteinek csökkenésével már nem volt szükség annyi alkalmazottra így új funkciókat kapott. Hol az itt élő gazdag családok egy-egy távoli rokona húzta meg magát, hol pedig az átutazó vagy épp hosszabb időre maradó vendégek szálltak meg itt. Jelenleg teljesen üresen áll csak egy-egy kerti partin szoktak itt főzni szakácsok vagy éppen itt szolgálják fel a grill vacsora előtt az italokat. Az elrendezése és a felszerelése is aránylag egyszerű. Egy nagyobb nappali-hálóból egy méretes vendégek fogadására is alkalmas előcsarnokból valamint egy kis fürdőszobából és egy közepesen felszerelt konyhából áll.

MEGJEGYZÉS: Az egész birtokot kamerák, riasztók figyelik.

Kívülről
Földszint rajza: http://www.2.haztervek.a-keszhaz.hu/pic/onlinepic/234-n.jpg?1265297812 /3D http://www.2.haztervek.a-keszhaz.hu/pic/onlinepic/236-n.jpg?1265298186
Emelet rajza: http://www.2.haztervek.a-keszhaz.hu/pic/onlinepic/235-n.jpg?12652977385 /3D http://www.2.haztervek.a-keszhaz.hu/big.php?id=237
Vendég ház: http://www.6.haztervek.a-keszhaz.hu/pic/onlinepic/262-n.jpg?1265297875 /3D http://www.6.haztervek.a-keszhaz.hu/pic/onlinepic/263-n.jpg?1265298416

És idén is eljött ez a nap, a karácsony. Milyen furcsa, hogy most teljesen más lesz mint tavaly vagy azelőtt. Eddig nem is tulajdonítottam nagy figyelmet neki hiszen vagy a családommal ünnepeltem, vagy a barátaimmal azonban a mostani más. Most Ivannal vagyok...kissé hogy is mondjam. Talán izgatott a dolog azonban ő nem volt itthon velem. Azt mondta estig haza sem jön így rengeteg időm volt egyedül. A ház nagy volt legalábbis számomra ha jobban fogalmazunk hatalmas főleg egyedül. Így hát nem szándékoztam sokáig egyedül maradni. Ezért hát úgy döntöttem egy kicsit kicsípem a házat hátha nem lesz olyan nagy és legalább eltelik vele az idő nagy része. Na meg szerettem volna Ivant meglepni valamiféle kis ajándékkal azonban nem tudtam, hogy örülne-e neki, de hát ha nem maximum nem fog örülni neki. Sóhajtottam, majd felkaptam a kabátomat a fogasról, de előzőleg kivételes alkalom hogy hívtam taxit. Megmondtam a sofőrnek, hogy hova vigyen el. Amíg kocsikáztunk nézelődtem az utcákon járkáló embereket, figyeltem a párokat akik egymás kezét fogták. Sóhajtottam, majd inkább a taxist figyeltem. A rádióban a megszokotthoz híven karácsonyi dalok mentek. Mi más? Karácsonykor érdekes lenne ha mondjuk más menne. Újra kinéztem az utcákra...itt már sokkal több embert láttam akik vagy a késői ajándékokat vették meg, vagy csupán sétálgattak. Hirtelen nem sok kedvem volt a karácsonyosdihoz. Valahogy hiányzott mellőlem Ivan.. a francba. Sóhajtottam, majd lehunytam a szememet. Utálom magam, hogy ennyire zavar ha egy kicsit egyedül hagy. Neki vannak elintézni való dolgai, én meg körülbelül tőle függök. Azonban mégis..legalább ma lehettünk volta együtt.
- Önző vagyok - mondtam ki, pedig csak gondolni akartam rá. A sofőr hátratekintett rám egy pillanatra énmeg teljesen zavarba jöttem. Nem kellene hangosan gondolkodnom, főleg nem ha mások is hallják. Ő csak rám mosolygott, majd előre fordult és rákérdezett miért tartom így. Na ez a nap már jól kezdődik...lehet jobban jártam volna a metróval. ott senki se törődik azzal, ha megszólalsz maximum fogyatékosnak néznek. - csak mert a barátomtól azt akarom, hogy mindig rajtam lógjon-vontam vállat mire felnevetett. Azt mondta, hogy szerinte ez csak természetes dolog végülis csinos vagyok. Nah..megkaptam csinos vagyok. Ezen elmosolyodtam, majd megköszöntem. Ezután elbeszélgettem vele és megtudtam a nevét is. Egész normális fickó volt a maga favicceivel amik azért szórakoztatóak voltak. Végül megérkeztünk és kifizettem a fuvart, majd elköszöntem tőle. talán mégsem olyan rossz a taxizás... ezen agyalva mentem be vásárolni. Az idő szépen telt mire megszereztem mindent amire szükség lehetett. Persze nem én cipeltem haza hanem kihozzák ami azért könnyebb mintha nekem kellene mindent hazáig cipelni. Persze nem nagyon mertem költekezni, tudtam hogy Ivan nem kispályás és sok van neki, de ezt ő szerezte és. A lényeg, hogy csak azt vettem ami kel, ami jól nézett ki és nemvolt túl drága a számomra. Régi megszokás, hogyan kel spórolni satöbbi. Hazafelé is taxival mentem, de csak mert így gyorsabban hazaérek. Onnantól egy óra körülbelül és mindet kihoznak amit vettem, és persze Ivan ajándékát is. Nem volt nagy szám, nem volt sokatmondó, nem volt aranyból sem semmi ilyesmi, de szerettem volna neki valami egyszerűt adni, persze olyat ami illik hozzá. Hazaérvén volt egy kis időm így eldöntöttem mit hogyan rendezek el. női ártalom, hogy mindent előre kel megtervezni, vagy talán ilyen karácsonyi hóbortom lehetett. Elmosolyodtam és bejártam a házat, majd vártam. Végre megérkeztek a kiszállítók is és behoztak mindent, sőt segítettek nekem nagyjából a nehezebb és nagyobb dolgokat amiből nem volt sok de egy kettő igen elrendezni. Ezután elmentek és megint egyedül maradtam, de volt időm még estig.... bőven. Így hát gondosan rendeztem el mindent, díszítettem fel remélve, hogy Ivan majd örül neki és legalább egy őszinte elismerő mosolyt kapok tőle. Az idő megint szépen telt és a végére hagytam a karácsonyfa díszítést. Az már kicsit macerásabb. Ránéztem a fára, majd töprengtem hogyan is díszítsem fel. Általában a fadíszítés odahaza kiskoromban mindig a családdal együtt történt. Sóhajtottam, majd megráztam a fejem és ingattam- Nem várhatok el tőle semmit, főleg ha nem is akarja-róttam meg magam, majd nekiláttam. Nagy nehézségek árán de feldíszítettem kisebb karcolást szerezve csupán az egyik faágtól. De nagyjából észre sem vettem tekintettel arra, hogy arra koncentráltam hogy minden tökéletes legyen mire hazaér. Végül a fa is elkészült a lakás is készen volt. Most már rajtam a sor hogy elkészüljek. Elmentem lezuhanyozni, majd felvettem egy piros ruhába. Hasonló volt azokhoz amiben karácsonykor a nők ugrálnak, de kellet mert illet a mikisapihoz amit szereztem. Ehhez felvettem egy piros nem túl magas sarkú csizmát, majd a végén a mikisapit. A hajamat hagytam szabadon de azért szépen megfésültem mielőtt rátettem a sapit és egy kicsi a ruhához passzoló sminket tettem fel. Annyira nem rajongtam az ötletért de végeredményben nagyon jól állt. A tükörben megnézve egészen kirívó volt a ruházat, de nem volt időm, kedvem ahhoz, hogy átbújjak másba. Tehát végül ledobtam magam a kanapéra, majd elfeküdtem rajta és felsóhajtottam-végre kész vagyok-döntöttem rá a fejem a kezemre és feküdtem. Egész kényelmes volt, de hát miért ne lenne az. Most már csak várnom kellet míg Ivan haza nem tér, ami tekintve hogy már este volt mire elkészültem nem lesz olyan hamar. De azért aggódtam, hogy későn ér haza és bealszom mire megérkezik....

Fekete limuzin lassan fékez le, a weekend házam előtt, én pedig kissé elábrándozva szálltam ki belőle. Általában szerettem, a fekete luxus jármű kényelmébe utazni, de a mai nap mozgalmassága után, már kissé kényelmetlennek éreztem, a hosszas üldögélést.
~ Kezdesz elpuhulni Ivan, kezdesz elpuhulni. Régebben, még a harcteret éreztem mozgalmasnak, ma már ez egyszerű, ügyintézéssel telt nap is elég ehhez a kitüntető címhez. Formába kéne lendülnöm kicsit. Legközelebb futni fogok házáig, azt hiszem akkor se értem volna haza sokkal lassabban. Esetleg lehet, hogy fel kellene újítanom a jogosítványomat, mert ezek a limuzinok bármennyire kényelmesek is, de nem lehet velük normálisan közlekedni. ~
Gondolkodom el, miközben nagyot szívok a kellemesen hűvös éjszakai levegőből. Itt elidőztem, még néhány másodpercet és hagytam hogy az orrom megtisztuljon az bőr és kárpit nehéz szagától, valamint hagyom hogy a érzékszerveim helyre rázódjanak kicsit, a New Yorki inger áradat után. Erre azonban nem sok időm van, mert még is csak karácsony estéje van, én pedig hosszú idő után nem egyedül töltöm az ünnepeket. Miután magamhoz vettem, a szövet kabátomat és kemény kalapomat az ülésről, el is küldöm a kocsist, hiszen biztosan őt is várják már oda haza. Mivel, számomra ez-az idő kifejezetten kellemes, az előbbi ruhadarabokat nem veszem magamra, és éppen csak annyit reagálok, a hírtelen feltámadt hideg szélre, hogy kicsit összehúzom a zakókat. A régi módi kabát ellenére a legújabb divat szerint varrott Washlond Island öltönyt viselek, feketét, fehér inggel, és sötét-világos csíkos nyakkendővel . A cipőm is fekete, a legjobb olasz minőség, és persze sötét kék zoknit húztam bele pontosan ahogyan azt az illem megköveteli. Még a ház fele ballagok a belső zsebemből a kabátom, alá csempészem azt a bizonyos holmit, amely miatt egész nap kutattam, az egyik általam kibérelt páncélterem legmélyén.
~ Remélem tetszeni fog neki. Alessia, amúgy se szereti ha dolgokat veszek neki és ebben talán igaza is van. Sok, értékes kincsem van, de mind ezek közül ő ér a legtöbbet. Ezt, az értéket pedig nem lehet pénzben mérni. Ellenben, vannak olyan dolgok, amelynek eszmei értéke van és amelyek méltóak arra, hogy Alessia-t meg ajándékozzam vele. Remélem, nem érezet magát ennyire magányosnak, és éhen se veszett szegény. Vacsorára, majd készítek neki valami finomat és talán sikerül egy kis karácsonyi hangulatot adni, ennek estének. ~
Gondolkodom el, ismét miközben elérem a bejárati ajtót és szélesre tárom azt. A szemem rögtön, megakad a karácsonyi dekoráción és fenyő illat szokatlan intenzitás is megcsapja, hiper érzékeny orromat. Sejtem, sőt tudom, hogy az én kis szerelmem mit művelt, de ez legbelül inkább aggodalommal tölt el, mert tudom, hogy mennyire ügyetlen tud lenni. Ezen, az se változtat sokat, hogy nem érzek égés szagot. Elvégre, az igazi problémáknak soha nincsen előjele és mindig orvul csapnak le ránk.
- Kedvesem megjöttem! -
Kiáltom el magamat, majd óvatosan a fogasra teszem a kabátomat és kicsiny csomagot, a hátam mögé csúsztatom, hogy még se azt lássa meg legelőször.

Éppen csak, hogy beteszem a lábamat a lakásba, és észreveszem az aggodalomra okot adó jeleket, már is egy vörös-piros folt jelenik meg látóterembe. Ezt követő események, pedig minden kételyt, minden aggodalmat és esetleges félelmet elmosnak, mert Alessia szavai, a közelsége, valamint a fejemre került mikulás sapka minden másról elvonja a figyelmemet. Először, szinte fel se fogom igazán, hogy mi történt és mást se csinálok, csak elbűvölve bámulom a vörös hajú szépség, lenge piros ruhába feszülő testét. Hideg kék szemeimben, most leplezetlenül ott csillog a tetszés és vágy, amelyek mögött azonban a kívánatosan könnyű prédát sejtő ragadozó is ott rejtőzik. Amikor leplezetlenül, végig mértem egy lépést teszek felé, így szinte teljesen összeér a testünk. Elmozdulni, vagy védekezni nem tud, bár valószínűleg nem is igen akar, mert régen megtanulta hogy velem szemben semmi esélye, ha akarok valamit azt úgy is megszerzem tőle. Az egyik kezem előre lendül, és szorosan átkarolja őt, rabsága zárva a testét miközben az ajkaim mohón lendülnek előre. Hosszan, és forrón csókolom meg, gondosan kiélvezve a pillanatot, de nem maradok meg csupán a szájánál. Puha csókokkal borítóm be a nyakát, és ruha által szabadon hagyott részeket, sőt minden pontját a testének amelyet most épp elbírok érni. A fejemen lévő mikulás sapkára, vagy a lány kíváncsi kérdésére semmit se reagálok, csak az akarat és a ruha láttán bennem éledő tűz hajt, amely elsöpörni látszik minden gátlást, és józan észt. Végül, azonban még sem az ösztönök győznek, mikor a másik kezemmel is megakarom érinteni őt, abban jól látható lesz a kopottas, számszárral lezárt fém dobozka, amelynek tartalmára oly kíváncsi volt korábban.
- Neked is boldog karácsonyt! -
Mondom neki kurtán, majd elengedem és az így felszabadult kezemmel, beütöm a megfelelő kódot. Ezt követően, adom oda csak neki, így nyugodtan megnézheti annak tartalmát. Ha előbb kimondja, mint ahogyan elmondhatnám mi az, akkor döbbenten veheti észre, hogy egy szívformájú arany lánc van dobozba. Mind a lánc, mind a medál színaranynak látszik és a szíven egy évszám látható 1883.
- Ez a nagyanyám, arany nyaklánca. Az egyik ősünk cárnőtől kapta, mikor az udvarában vendégeskedett. A látszat ellenére nem szín arany, bár ettől még nagyon komoly értéke van. Maga medál, tizennyolc karátos, a lánc pedig legalább tizenkettő. Már nem élnek Borka lányok, hogy viselhessék vagy legalább is nem tudok róla. Gondoltam te viselhetnéd, és ha majd lányunk születik akkor tovább adhatod, ahogyan az hagyomány volt a családban. Persze, nem feltétlen köznapi viselet, de ha egy komolyabb estélyen jelensz meg velem, vagy az esetleges esküvőnkön állsz oltár elé akkor ideális választás. -
Mondom neki a szokott teljesen természetes hangon, és miközben épp két kiadás között van, vagy a láncot próbálgatja én szétnézek a lakásban. Szakértő szemmel veszem szemügyre a díszeket, majd miután megindult bennem a vélemény formálás, egyből a konyhába lépek.
~ Ezzel, most ellesz egy darabig. Az esküvő, a gyerekek gondolata biztosan örömmel vegyes sokkot vált ki belőle, és ezt talán meg is lehet érteni. Azonban, ha így halad a kapcsolatunk, akkor biztosan megkérem a kezét, és amennyire lazán kezeljük a fogamzás gátlást, a gyerek is elég valószínű. ~
Kezdek bele az újabb gondolat sorba, majd egy pillanatra vissza fordulok és még egyszer körbe nézek, hát ha felfedezek valami olyan apró részletet, amit eddig nem figyeltem meg. A sok változás közepette, most már tudatosan keresni kezdem, az esetleges probléma forrásokat, vagy eltitkolt balesetek lehetőségét, de semmit se látok ami erre utalna.
~ Amúgy, nem csúnya díszítés, de azért e közé a sok antikvitás közé, nem kellett volna ilyen erős színeket rakni. Tudom, hogy divatos feldobni a régit, de azért lehetett volna kicsit visszafogottabb. A karácsonyfa pedig kifejezetten aszimmetrikus, és egészben nem látok semmilyen egységes, kompozíciót. Egyszerűen hiányzik nekem egy vezér fonál, és azt hiszem sokkal jobban megtudtam volna csinálni. Jövőre együtt díszítjük a fát, és talán tarthatnánk egy nagyobb összejövetelt is. Persze, nem sznob előkel embereket, ha nem rászorulókat. Meglehetne hívni árva gyerekeket, lehetne ajándékokat és ruhákat osztani. A gyermeksegítő szolgálatnál, biztosan szívesen segítenének nekem a főzésben és felszolgálásban, egy kis zsebpénzért. Kettőnknek kicsit nagy ez a ház, és el kellene ide legalább néha egy kis gyerek zsivaj. ~
Gondolkodom el egy pillanatra, majd sóbálvánnyá válva, félig komoly, félig döbbent arccal nézek magam elé. Ebben a pillanatban ugyan is nem érzem a lelkemet kínzó ürességet, nem érzem szörnyetegnek magamat és engem körülvevő emberiséget se érzem riasztónak. Egy átlagos férfivá váltam, akit nem zavar a háza mérete, nem kötnek meg arisztokratikus nevelés, vagy beteges rögeszmék láncai. Egy férfivá akit szeretnek, aki boldog, aki csak adni akar másoknak, mert neki már mindene meg van, amire csak szüksége lehet az életben.

Azt hiszem nyugodtan állíthatom magamról, hogy ha nem is én vagyok az evulóció következő lépcsőfoka, de szinte mindentéren felül emelkedtem azon amelyet még emberinek lehet nevezni. Még is hiába győztem le a halált, vagy fejlődtem tovább az évek során, most gyengén és védtelenül állok Alessia szánalmasan egyértelmű érzelmei előtt.
~ Mi ez amit érzek? Elégedettség? Nyugalom lenne talán? Az Alessiával való kapcsolatomról eddig is tudtam, hogy más mint a korábbiak, hiszen azok az én mértékemmel mérve egy éjszakás kalandok voltak csupán. Ő azonban fiatal, és egészséges miközben, az én öregedésem egyre nagyobb mértékben gyorsul. ~
Gondolkodom el azon, amelyen már százezerszer megtettem, és mindig ugyan arra végső következtetésre jutottam. A külvilágból folyamatosan felém áradó információ, és inger áradat, most csak szelíd patakként csordogál felém és a gondolataim is lomhábban járnak, mert az elmél teljes erejét igénybe veszi a helyzetem feldolgolzása.
~ Elég legyen..... ~
Kiáltom magamban néhány másodpercnek tűnő pillanat után, majd megrázom magam, mint ha csak így akarnám lerázni magamról a gondok súlyát. Ezt követően nagyot sóhajtok, amely után már valóban érzem a mellkasomat feszítő nyomás. A vörös hajú szépség, ekkor kezd el bűnbánóan bújni hozzám, amely a maradék döbbenetetet és kellemetlenséget is elűzi, így nem marad más csak a színtiszta szeretett érzése.
- Szeretlek! -
Mondom, neki miközben szorosan magamhoz ölelem, de nem mondok többet és a gesztusaim is kimerülnek ennyiben. A szokásos csók özön is elmarad, és a vágyaim tüze is alább hagyott, pedig nagyterveim voltak, mikor még megérkeztem.
- Mi lesz a vacsora? Persze, ahogy elnézem erre már nem volt időd.... -
Mondom, neki miközben végig tekintek az üres konyhán ahol nyoma sincsen se főzésnek, se ételnek, ami még nem lenne probléma, de az erre utaló apró szagnyomok is teljesen hiányoznak.
- Főzök valami finomat. Ha már ennyit készültél, és ilyen sokat dolgoztál, akkor ez a legkevesebb. Meglásd nagyon fog ízleni. -
Folytattom, miközben ösztönösen egyre szorosabban ölelem magamhoz. Végül, a beszélgetés lezárásaként megcsókolom és egy hírtelen mozdulattal neki nyomom a konyha pultnak.

A szenvedélyesnek szánt csók, amellyel Alessia amúgy is néma ajkait, csöndre kárhoztattom lassan újra kezdi felébreszteni bennem, a már lelohadtnak hit tüzet. Ez kezdetben csak annyiban érződik, hogy a vörös hajú szépség testét a konyha pultnak nyomom, később azonban tovább lépek és fel is ültettem őt rá. Természetesen, ehhez a kezeimet a derekára, majd a combjára kellett helyeznem, amelyeknek így lehetősége van elkalandozni, és ezt meg is teszik. Nem sokon múlott, hogy a szerelmem bugyi nélkül végezze, de ekkor elkezdem érezni a hangulat változásait Egészen idáig, nem is éreztem a benne végbe menő hangulat változást, és döbbenten veszem észre a szeméből lefelé induló apró könny patakokat.
~ Mi a....? ~
Fut át az agyamon a sokadik döbbent gondolat, miközben ismét megjelennek arcomon az elképedetség jelei. Ezzel párhuzamosan a kezeim is visszafognak a fékevesztett tempóból, és Alessia combjai helyett annak kezét, majd a felső testét kezdik el simogatni, gondosan kerülve az intim tájékokat.
- Mi a baj? Talán, valami rosszat csináltam? -
Kérdezem meg tőle, a legtipikusabb, leglényegtelenebb és a legnyílvánvalóbb kérdést, miközben minden érzék szervemmel figyelni kezdem őt. A szememet az övébe fúrom, mint ha csak azon keresztül akarnám kihúzni a gondolatait, a fülemmel pedig a szívverését figyelem, hát ha az többet elárul mint amit látok.
~ Mit művelhettem? Talán, túlzottan erőszakos voltam? Talán, megbántottam őt valamivel? Ezek a könnyek nem lehetnek öröm könnyek, hiszen láttam már Alessia-t sírni, és a szívverése is túlzottan heves. Itt valami komoly dolognak kell lennie. Az erőszakosságom nem szokta zavarni, és terhes se lehet ami esetleg ilyen gyors hangulat változásokat okozhat. Persze, nem védekezünk valami intenzíven, de akkor is szed fogamzás gátlót. A menstruációjának nem érzem a szagát, és azt hiszem a múlt héten már túl volt rajta. Öröm, hormonok kizávarva, maradtak tehát a lelki dolgok, aminek megint nincsen értelme. Itt vagyunk karácsonykor kettesben, van egy feldíszett házunk, telehűtőnk, mi mást kívánhatna az ember? Talán, még nagybátyáméknál volt utoljára rendes karácsonyom, és nagyon hálás vagyok neki ezért. Ha nem is végzett tökéletes munkát, de akkor is nagyon szép gesztus, és amúgy is az ruha amit felvett szinte mindenért kárpótol. Alessia-tól eleve nem is várok el tökéletességet, így is túl teljesítette önmagát.
Gondolkodom el, miközben csendben állok és várok a válaszára. A kezeit szorosan megfogom és térde felett összekulcsolom őket, miközben simogatom a kézfejének apró bütykeit. Leszálni azonban nem engedem, vagy maximum akkor ha hozzám akar bújni.
~ Lehet, hogy ezt mondanom kellett volna neki? Alessia, nem gondolat olvasó, és biztosan jól esett volna neki a dicséret. Mondjuk a csókjaim, az ölelésem és az ajándékaim, azt hittem többet mondanak egy szimpla köszönömnél.~
Folytattom a gondolat menetet, miközben egy csókkal szakítom meg a mondandóját. A kezeit megint egyre erősebben kezdem elfogni, mint ha csak horgász lennék aki éppen fárasztja zsákmányát és a látszólagos pihenő után újabb erővel húzza őt, a halálos felszín felé.
- Szeretlek, és köszönöm ezt a karácsonyt. Évtizedek óta nem karácsonyoztam úgy igazán, és családomat is ennyivel éltem túl. -
Mondom, neki majd folytattom a csókot és ha ő is akarja akkor megszabadítom a bugyijától. Szeretkezés lesz-e ebből? Az csak rajta múlik, számomra ez csak a játék része, de amég ilyen állapotban van biztos nem fogok tovább menni.

Alessia és én teljesen félre értettük egymást, ám ez a félre értés is csupán pillanatnyi zavart képes okozni az este menetében. Sőt, ahogyan lassan kezdünk egymásra hangolódni, úgy kezd el éledni a páromban is a vágynak forró tüze. Hamarosan viszonzásra lelnek a csókjaim, és az érintéseim is, majd először a zakóm, ezt követően pedig az ingek kerül a földre. Itt, egy pillanatra megállok, hiszen alapvetően nem szeretem a rendetlenséget, de még csak egy kósza gondolatot se indít el bennem a ruhadarabjaim szánalmas helyzete. Most, nem számítanak, a szavak nem számít az éhség, a fáradtság, a tévedéseink sokasága, se a világ számtalan problémája. Egyedül az a fontos, hogy itt vagyunk egymásnak, és semmi más vágyunk nincs mint a szerelmüket, ezer meg ezer módon a másik tudomására hozni.
- Szeretlek és te vagy nekem a legfontosabb! -
Kezdem a legalapvetőbb módon, a legalapvetőbb szavakkal, amelyek bár nem számítanak és nem először hangoznak el, még se maradhatnak ki az érintések, és gesztusok hosszú sorából. A szavaimat újabb csókok követik, amelyekkel már nem csak száját ostromlom. Először a bal fülét veszem kezelésbe, amelyet hosszasan nyalogatok, csókolok, és végül ahogyan szenvedélyem tetőfokára hág harapok is. Ezt követően hol csókolva, hol a nyelvemmel végig haladok a nyakán, néhány röpke pillanatra útba ejtve a szájat is. Miután, minden egyes pontját jó alaposan összenyálaztam, a jobb fül kerül terítékre, amely minden kényeztetést megkap ami a balnak korábban kijárt. Ekkora már alig bírok magammal, így Alessia ha felébredt azt veheti észre, hogy mind a két füle sajog miközben a teste közém, és a konyhapult közé szorul. A háta, így félig átlóg a nappaliba ami nem valami kényelmes pozíció, a csupasz nőiessége pedig az én lüktető, egyenlőre nadrág takarta ágyékomhoz préselődik.
- Kívánsz? -
Teszem fel neki a teljesen felesleges kérdést. Tudom, hogy úgy is megfogom kapni és minden úgy lesz, ahogyan az nekem a legjobb, azonban szeretem ha szóban is beleegyezik az aktusba, mert úgy tényleg a sajátomnak érezhetem a testét. Miután, az igent valamilyen formában megkaptam, óvatosan lehúzom a melleiről a ruhát, miközben az ajkaim is újra mozgásba lendülnek. Előszór a jobb vállát csókolom végig, a nyakából kiindulva, miközben a kezemmel az immár szabadon, lévő bal mellét markolom. A következő állomás a jobb a melle, amelyet először körkörösen, egyre feljebb haladva végig nyalok, majd keményre szopom és harapom a mellbimbóit is. Mikor elégé érzékennyé váltak két új közé fogom őket, és kegyetlenül morzsolni kezdem őket, amellyel remélhetőleg édes kínokkal teli, hosszú perceket fogok szerezni kedvesemnek. Ekkor, felhagyok a bal mellével való játékkal, mivel a szám most ezt veszi kezelésbe hasonlóan, mint ahogyan korábban tette a jobbal. Mikor, már mind a két mellbimbóval a morzsolási fázisba léphettem, folytatom az ajkaimmal tett körutat és a korábban kimaradt bal vállát csókolom végig, majd az egészet lezárandó egy vad csókot nyomok az ajkaira. A mellbimbóival való játéknak is vége szakad ekkor, helyette az immáron szinte teljesen felduzzadt nemi szervemet dörzsölöm neki az övének, persze csak ruhán keresztül. Már, most megtudnám dugni, de nem adom ilyen könnyen magamat, helyette inkább újra szólásra nyitom az ajkaimat.
- Mit szeretnél, hogyan folytassuk? -
Mondom neki, majd ismételten csók özönt zúdítok a nyakára és a szájára.