Alison Jessica Westcote

Tárgy: Alison Jessica Westcote Szer. Jún. 20, 2012 3:35 pm

Név (Becenév): Alison Jessica Westcote (Alis, Jessy, Cowgirl Qeen.)
Születési hely, idő: 1992. december 29. Texas, Dallas
Kaszt: Különleges
Lakhely: New York, Manhattan
Egészségi állapot: Laktóz érzékeny, enyhén vitamin hiányos, de amúgy semmi komoly.
Foglalkozás: Egyetemi tanuló, színész, énekesnő.
Szakképzettség:
Karate – 2 Kyu
Nyelvtudás: Angol (Anyanyelvi szint, minimális Texasi akcentussal)
Hobby: Sportok, Lovaglás, autózás, motorozás, barkácsolás.
Fegyver: Nem jellemző.
Érdekességek: Rajong húsételekért és nagyon sokat eszik, még is volt rá példa hogy kórosan soványnak lett titulálva.

Külső:
Egy átlagos nőhöz képest majd nem egy egész fejjel magasabbra nőt, amihez álomszerűen vékony alkat és hosszú-lábak tartoznak. Haja hosszú, amit többnyire szőke színben pompázik és tökéletes összhatást alkot ékkőként csillogó kék szemeivel. Öltözködése elégé változatos egyaránt megtalálhatóak benne a nőies elemek, és a a vidékies, tehenész lányos stílus jegyek is. Nadrágot ennek ellenére csak ritkán szokott hordani, jobban kedveli egyszerű ruhákat, szoknyákat mert abban szabadabbnak érzi magát. Kedvence Cowboy kalap, és magassarkú csizma, ami miatt oda haza Cowgirl Qeenek is nevezték.

Jellem:
Amanda, egy átlagos bár kissé ellent mondásos egyéniséggel megáldott fiatal lány. Első látásra félénk, zárkózott és ezt támasztja alá hogy ritkán szólal meg, inkább csak távolról figyeli kezdetben az eseményeket. Azonban, mindig van néhány kedves szava az emberekhez, remek hallgatóság és éppen úgy lehet vele hülyülni, mint értelmesen beszélgetni. Néha, egészen olyan mint ha több egyénisége lenne, alapból ő a nyugis csaj, ha órán ül akkor stréber, a színpadon látod magabiztosság királynője, a buliban pedig gyakran hangadó és még sorolhatnám. Gyengéje gyakran hullámzó kedély állapot, a manipulálhatóság, és gyenge érzelmi kontroll amelyet tovább ront hogy a képessége miatt nagyon ki van szolgáltatva más érzelmeinek.

Előtörténet:
Sziasztok! Amanda vagyok tizenkilenc éves, és jelenleg a Columbia egyetemen tanulok miközben épp bontogatom a szárnyaimat mint színésznő. Nos, ennyi lenne a lényeg... Mi? Ja, hogy szeretnétek többet? Na, jó rendben elmesélem az egész eddig életemet.
Ahogyan minden ember én is megszülettem egyszer, még pedig nem más hol Dallasban a városban amelyet egy idióta szappanopera tett nemzetközileg is ismerté. Mi azonban, nem a városban éltünk ha nem egy nagyobb farmon, bő egy óra utazásra a várostól és legalább tíz percre kocsival civilizációtól. Anyukám állatorvos volt, apa Dallasi egyetemen tanított kémiát, de korábban olajfúró mérnökként kereste a kenyerét. Nem, is szenvedtünk hiányt semmibe, a méretes birtok bevételei és szüleim munkája mindent előteremtett amire csak vágytunk. Igen, van egy testvérem is, még pedig egy aranyosnak éppen nem nevezhető kishúgom.
A gyerekkorom átlagosan telt, nem történt velem semmi különös. A hely általánosba tanultam, ahol sok barátot szereztem de otthon voltam tanyavilág sokszor magántanuló gyerekei alkotta kis közösségben is. Rengeteg játszottunk, jártuk a város utcáit, a búza földeket és fürödtünk tóba mint minden normális gyerek. A húgom csak ritkán tartott velünk, ő méltóságon alulinak tartotta helyi gyerekek barátságát inkább előkelőbb családok sarjainak, vagy az úgy mond nagymenők társaságát kereste. Ha nem tanultam, vagy bandáztam nagyon szerettem farmon sürgölődni, lovakat etetni, a gépek szerelésébe segédkezni, később pedig önvédelmi edzésekre is küldtek hogy levezessem sok feles energiámat.
A tanulmányaimat is itt helybe folytattam, bár a szüleim jobb szerettek volna ha Dallas külvárosába lévő magán gimnáziumba iratkozom be. Az életem innentől vett azt hiszem gyökeres fordulatot. Egy felől hiába lettem jó tanuló, jártam színjátszó és vitakörbe valamint vettem részt minden fajta iskolán kívüli tevékenységben, a testvérem mindig egy lépéssel előttem járt. Ő sport gimnáziumba tanult országos tánc és hajrázó versenyeket nyert , még én soha nem jutottam állami helyezésnél előre. Tanulásban is picit mindig lekörözött és a dicsőségét fokozta, hogy mindezt erős iskolában teszi, nagy óraszámú sport tevékenység mellett. Volt egy dolog azonban, amibe nem tudott és talán nem is akart versenyezni velem, ez pedig emberek szeretete volt. A szüleimet ugyan jobban foglalkoztatta ő, mint én de neki alig voltak igazi barátai, és olyanról se tudtam hogy bárkivel több lett volna számára mint holmi egy éjszakás kaland. Még engem ide haza barátok vettek körül, és éltem kamaszok kusza, nehéz szerelmi életét. Ezzel persze együtt jártak pletykák, néhány hamis barát elvesztése de összességében minden téren vettem az akadályokat.
Volt, egy nagy titkom azonban amiről csak húgom tudott és senkinek se mondtam el. Ez úgy tizenkét éves koromba kezdődött, amikor először csókolt meg engem Richard Hendrikskon, a szomszéd tanyán lakott nálam jó pár évvel idősebb fiú. Nem kell rosszra gondolni, születés napi ajándéknak szánta és elég jól jött ki a dolog. Valahogy, ösztönösen megéreztem az ellent mondásos érzelmeit és ráhangolódtam a vágyaira. Szerintem srácnak azóta se volt ilyen jó csókja, pedig akkor még csak kicsi lány voltam. Később rájöttem, hogy érzékelni tudom a ha valakinek közelembe erős érzelmei vannak, sőt később rájöttem hogy feltudom fedezni a közöttük lévő érzelmi kapcsolatot, hazugságokat is. Sokáig azt hittem, hogy örült vagyok de egy meleg, nyári napon láttam, hogy húgom tűzforró kerti csapból enged magának vízet, majd amikor az hitte hogy senki se látja egyszerűen hozzáért és megfagyasztotta. Döbbenten, néztem rá majd kérdőre vontam de nem nagyon sikerült belőle semmit se kiszednem. Mindenesetre, innentől kicsit könnyebb volt elfogadni a dolgot, de kontrollálni a külső behatásokat soha se tudtam tökéletesen.
A középiskolai évek gyorsan teltek, én pedig keményen dolgoztam hogy egyetemre mehessek. Akkoriban éreztem először úgy, hogy messzebbre akarok menni mint Dallas és hogy elakarom hagyni azt a kis közösséget ahol felnőttem. A tanulmányi eredményeim és iskolai előképzettségem, azt hittem csak egy állami iskolára lesz elég ezért inkább művészetek tanulására helyeztem hangsúlyt. Először a Juliard akadémiára akartam bekerülni, de ez sajnos nem sikerült viszont egyik híres színház komoly ösztöndíjat ajánlott fel amely egyben egyenes ajánló levél volt a Columbia egyetemre.
New Yorkba boldogan, bár némi félelemmel érkeztem, ami nem volt megalapozatlan, hiszen szinte egész életemet egy farmon éltem le. Nagyon, nehezen szoktak meg azt tempót és nyüzsgést amit a város megkövetelt, de barátok itt is mindenen átsegítettek. Különösen a kollégiumi szobatársam, Lynette-t engedtem közel magamhoz akiről hamar kiderült hogy szintén emberfeletti képességekkel rendelkezik. Talán emiatt érzem úgy, hogy vele mindent megbeszélhetek és nincs olyan helyzet amibe nem állna mellettem. Az iskolába is megtaláltam a számításaimat, bár még mindig nem tudom mit fogok csinálni, hogy ha a színészkedés nem jön majd be. Mindenesetre igyekszek minél több féle tárgyat tanulni hogy rálelhessek az utamra és eddig nagyon jól bevált. Nem, régibben egy nagy összegű ösztöndíjba részesültem, amelynek hála szinte teljesen önállóvá tudtam válni. A második évbe ennek örömére kivettünk egy kislakást Bronxban, így a nyárra se kellett hazaköltöznünk.
A beilleszkedtem, és az életem sínre került a családi életem ez alatt romokba dőlt. Anyu és apu közötti látszólagos harmónia megbomlott, amely évek óta először a válás szélére sodorta a házasságukat. A megoldás meglehetősen drasztikus volt, anyuék bérbe adták a farmot és New Yorkba költöztek. Ez természetesen rengeteg új problémát jelent, amelyeket még nem sikerült megoldanom. Ami késik azonban nem múlik. Én pedig nem fogok összetörni. Helyette inkább szembe nézek a rám váró nehézségekkel és megküzdök velük.

Alison Jessica Westcote Taylor+Swift+photoshoots_andreworth040

Képessége:
Empátia: Amanda ereje lehetővé teszi számára hogy megérezze mások érzelmeit, sőt ha tudatosan koncentrál akkor felfedezheti az emberek közötti érzelmi kapcsolatokat, vagy akár szavak mögött rejlő szándékot is. Általában csak felületi érzelmekhez fér hozzá, de ha teljes erejét egy emberre tudja fókuszálni akkor akár, vájkálhat is a lelkének sötét mélységeiben. A képesség nehézsége hogy állandóan érzik apró benyomások, amit nem tud teljesen kiszűrni és ezért gyakran átveszi mások érzelmeit, pillanatnyi hangulatait.

Alison Jessica Westcote Bba45689c5_41144819_o2

Tárgy: Re: Alison Jessica Westcote Szer. Jún. 20, 2012 4:10 pm

Természetesen újra elfogadva!

» Amanda Chatharine Westcote (NJK)