Westcote
Hozzászólások száma : 3
Join date : 2012. Jun. 20.
Age : 31
Tartózkodási hely : New York, Manhattan
 | Tárgy: Amanda Chatharine Westcote (NJK)  Szer. Jún. 20, 2012 4:42 pm | |
| Név (Becenév): Amanda Chatharine Westcote (Amy, Chat, Cicus, Frosty Princes)
Születési hely, idő: 1995. március 14. Texas, Dallas állami kórház.
Kaszt: Különleges
Lakhely: New York, Staten Island
Egészségi állapot: Laktóz érzékeny, cukorbeteg.
Foglalkozás: Tanuló, modell.
Szakképzettség:
Karate – 3 Kyu
Nyelvtudás: Angol (Anyanyelvi szint, minimális Texasi akcentussal), Francia (Minimális)
Hobby: Sportok, tánc, bulizás, csajozás és pasizás.
Fegyver: Nem jellemző.
Érdekességek: Laktonvegetáriánus, kizárólag halat és néha csirkehúst hajlandó fogyasztani de semmilyen más állati terméket nem.
Külső:
A testvérével nagyon hasonlítanak egymáshoz. Ő is magasabb az átlagnál, szőke és kék szemű azonban alkata tömzsibb, arányosabb. A másik lényeges különbség pedig, hogy erősebben sminkeli magát hogy kiemelje előnyös vonásait, emiatt azonban kevésbé látszik a természetes szépsége. A ruhatára is úgy van kialakítva, hogy az előnyeit hangsúlyozza, többnyire rövid szoknyákat, és ruhákat hord. Gyakran visel, fekete színű kissé vadabb cuccokat is amelyek a modellek között egy kis egyediséget adnak megjelenésének. Nadrágba őt is ritkán látni, de a vidékies ruhadarabok, a western csizma és cowboy kalap nála teljesen hiányzik.
Jellem:
A nővérének szinte a teljes ellentéte. Magabiztos, határozott szilárd és kiforrott egyéniséggel rendelkezik. Pontosan tudja hogy mit akar az élettől, és azt is hogy hogyan szerezheti meg. Igazi jégkirálynő aki soha nem hagyja hogy az érzelmei vezessék és senkit nem enged közel magához, csak a győzelem lebeg a szeme előtt. Ha szükség úgy hozza könnyedén manipulál másokat, bevetve nem csak szóbeli, de akár testi eszközöket is. Amennyiben pedig az útjába állnak, igazi harcosként küzd és hidegvérűen gázol át, a botor illetőn.
Előtörténet:
A sikeres, törtető emberek gyakran mondják, hogy ők soha nem fogadják el a második helyet. Legtöbbször az elért, valóban nagyszerű eredményeiket is ennek tulajdonítják, ám kevesen vannak akikre ez igaz is. Hiszen, senki sem győzhet állandóan. Ahhoz, hogy a céljainkat elérjük sokszor el kell bukni, és sokszor meg kell elégednünk nem hogy második, de sokadik hellyel is még végül felállhatunk a dobogóra. Az igazi győztes tehát, az akit nem lehet megtörni, képes újra meg újra neki feküdni az akadálynak, és persze van elég hite hogy kitartson célig. Ez utóbbi mondat már talán, közelebb áll valósághoz, azonban még így is nevetségesen klisészerű és jobban illik eg tündérmesébe mint valóéletbe. Az igazán sikeres ember, az aki nem helyezésekkel törődik ha nem hogy magához vonzza, azt aki valamiben kiemelkedőbb nála és ezeket személyeket minél jobban a hatalma alatt tartsa.
Hogy ezt a szemléletet mikor is sikerült, a magamévá tennem nem tudom és nem is igazán tartom lényegesnek. Talán, már akkor eldőlt amikor megszülettem, hiszen a testvérem mögött örök második gyerek maradok a családban. A környezet amibe születtem, pedig szinte megkövetelte tőlem hogy versengjek. A középosztály csemetéire kezdetektől fokozott nyomás helyezkedik, hogy legalább annyit elérjenek mint a szüleik. A családi élet színtere, a hatalmas farm, a legendás Texasi vidék pedig elég hamar megutáltatta magát velem ahhoz, hogy tudjam ki akarok innen törni.
Az olvasók, persze most mind felkapták fejüket és talán abba is hagytak az olvasást, hiszen egy életunt vén banya történetére senki se kíváncsi. Kérem, nyugodtan olvassák tovább, ígérem rövid leszek hiszen még csak tizenhetedik életévembe járok és a pesszimista gondolataimon kívül nem is tudnék sok mindent megosztani önökkel. A családom átlagos család, látszólag békés és boldog de legbelül olyan akár rohadt alma, amely ráadásnak eleve keserű is volt. Apunak, évek óta nincs olyan munkája amibe igazán örömét leli, anya teljesen bezárkózott a farmunkra és nem tud méltó társa lenni ahhoz társassághoz ahova vagyoni helyzetünk alapján tartozunk. Igen, anyámat nem szeretem túlzottan, de ne higgyék azt hogy apám kicsit is közelebb áll szívemhez. Számomra, emberek két alapvető kategóriába tartoznak a hasznosak és haszontalanok közé. Apu, csak azért érdemel szebb szavalat mert előbbiek csoportjába, még éppen hogy bele fér. Rajtuk kívül van egy nővérem is aki egészen elviselhető, de hasznossági faktora majd nem üti anyuét. Főleg, ha megpróbál jó nővért játszani és mindenféle értelmetlen tanácsokkal jár el, amelyeket soha se szoktam megfogadni.
Nem, csak családomról szeretnék azonban írni, hiszen rengeteg minden történt velem mióta elhagyták velem az állami kórház küszöbét. A gyerekkorom átlagos volt, bár farmon nagyon magányosnak éreztem magam és nagyon hamar meggyűlöltem mikor láttam hogyan bánnak az állatokkal. Érdekes, módon azonban az állatokat se tudtam, teljesen megszeretni hiszen olyan koszosak, és büdösek amit egyszerűen nem lehet elviselni. Ez, sajnos igaz volt a legtöbb környékbeli gyerekre is igaz volt, akik sokszor segítettek oda haza és tanulás helyett inkább barmokra vigyáztak. Barátságot, nem is alakítottam ki senkivel se, sokkal inkább vonzott a népszerűek, és gazdagok köre. Ide, nem is volt olyan nehéz bekerülni hiszen falun mindenki ismerte a szüleimet és miénk volt egyik legnagyobb ház. Később, pedig a Dallasi magániskolába már nagy rutinom volt emberek manipulálásába, és nagyon könnyen betudtam jutni a nekem legmegfelelőbb klikkekbe.
Hogy mit is csináltam ezért? Biztosan, tudni akarják? Elöljáróban leszögeztem hogy semmi olyat, amit nem akartam megtenni, bár az túlzás hogy élveztem is. A férfiak, és nők leggyengébb pontja a saját testi vágyaik, és az ezzel együtt járóérzelmi szükségletek. Különösen, igaz ez a kamaszokra akik nincsenek tisztában, a saját testükkel érzelmileg pedig rendkívül zavartak. Nem is kellett soha lefeküdnöm senkivel, elég volt néhány érintés, bizalmas érintés és egy kis kényeztetés már is a karjaimba hullottak.Ha valaki, valamiben hasznos lehet a számomra, akkor legyen férfi, vagy nő nincsenek határok ameddig el ne mennék, hogy megkapjam tőle amit akarok. Innentől pedig már csak arra kellett figyelnem, hogy betartsam a közösség íratlan szabályait, ott legyek legjobb buliba és hogy megfelelő emberek kedvét keressem.
Nem csak a pasizáson, vagy a bulizáson járt azonban az eszem. Sokat, foglalkoztam a tanulással is, amely elit gimnázium révén amúgy is követelmény volt a felsőbb körökbe. Tagja voltam, a matekklubnak, kémia versenyre jártam. Aztán atlétikáztam, táncoltam, tagja lettem az iskolai szurkoló csapatnak. Ezek persze sok időt elvettek, de igazi barátaim alig voltak, és családommal is csak látszólagos volt a kapcsolatom, szóval nem kellett senkihez se alkalmazkodnom. Anyuék megelégedtek, hogy én vagyok az engedelmes jó kislány aki reggel megy, este hazajön és lefoglalja magát. Nem hiszem persze, hogy nem tudtak stiklijeimről, a pettingekről Dallas eldugott parkjaiban, az iskola utáni füvezésről, a tanulós esték címen tartott vadbulikról. Ezeket legalább sejteniük kellett, de megelégedtek a látszattal és hogy jó eredményeim vannak.
A tökéletesnek tűnő életemet azonban jó pár dolog beárnyékolta. Először is, súlyos cukorbetegséget állapítottak meg nálam, ami miatt teljesen megkellet változtatnom az életmódomat. Ekkoriban tértem át laktonvegetarianizmusra ami tanyán átélt élmények is segítettek, és hagytam el ivásra. A füvezésre és a cigarettára azonban, sikerült rászoknom. Igaz nem vagyok kemény függő, de alkalmanként elég sokat eltudok szívni, és mivel alkohol számomra életveszélyes, inkább vízipipa segítségével állok be. A másik pedig a folyamatosan jelentkező képességem volt. Bár sokáig nem értettem, hogy mi történik vele, de hamar megbarátkoztam vele hogy különleges vagyok, amikor pedig húgom leleplezett szabályosan örültem. Egészen, odáig meg volt az eshetőség, hogy őrült vagyok és nem csak beképzelem hogy megfagynak körülöttem a dolgok.
Az életemben nem régiben rengeteg változás következett be. A nővérem elköltözött, anyuék házassága pedig végleg zátonyra futott. A vallást mifelénk pedig nem nézik túlzottan jó szemmel, így hamar a kiközösülés szélén találtam magam. Ehhez, hozzá jött hogy kiléptem az atlétika és a pom-pom csapatból, hogy modellkedhessek. Kezdetben, csak hobbinak indult felvágásból akartam egy sorozatot a facebookomra de később valódi ajánlatokat kaptam. Emiatt, még jobban kezdtem elkülönülni a többiektől, és egyre több barátom fordult ellenem. Anyuék, végül megoldották a problémát, a farmot bérbe adták és részben hogy iskola gondjaimat rendezzék, részben hogy apa újra mérnöki állást kapjon New Yorkba költöztünk. Nem, utolsó szempont volt az se, hogy itt végre egyesülhetett volna család hiszen én is itt terveztem tovább tanulni. Persze, ebből nem lett semmi, hiszen ami soha nem volt egész, azt nem lehet soha összerakni.
Képessége:
Fagyasztás: Amanda képes, az érintésével csökkenteni élő lények vagy élettelen tárgyak hőmérsékletét, ezáltal akár meg is fagyaszthatja azokat. Ereje jelenlegi szintjén, akár -40 fokos csökkenést is elérhet amire azonban igen csak szélsőséges körülmények között képes és nagyon hamar kifáradhat Többnyire ennek csak felére képes, akkor azonban akár öt percig is fagyasztgathat kedvére. Lecsökkent hőmérsékletű tárgyak, a fizikai szabályoknak megfelelően hűlnek le vagy melegednek újra. Tehát az ereje nagymértékben függ a környezeti tényezőktől, a tárgy vagy élő szövet súlyától, anyagi minőségétől. Hősnőnk saját maga keltette hidegre immúnis, sőt általánosságban is jobban viseli a hideget, azonban ezzel együtt a nagy meleg fokozottan veszélyes rá.
Megjegyzés: Amikor a képességét használja akkor egy pár centis mező keletkezik körülötte, így hatás testének minden pontján érvényesül. Legtöbbször azonban, csak kezét használja támadásra.
A hozzászólást Westcote összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Jún. 21, 2012 11:58 am-kor. | |
|
Kezdőlap 
Keresés 
Regisztráció 
Belépés 
